Kathryn Kuhlmann a nagy evangélistanő, egyszer azt álmodta, hogy mialatt a testvéreivel térden állva imádkoztak, Jézus ott sétált a sorok között, és volt, akit átölelt, volt, akinek a vállát megérintette, és volt, akire csak rámosolygott.
Ekkor Kathryn megkérdezte Jézustól: Uram! Te nem egyformán szereted minden gyermekedet? Hisz van, akit átölelsz, van, akit megérintesz, és van, akire csupán rámosolyogsz.
Jézus mélyen a szemébe nézett Kuhlmannak, és így felelt: Ez azért van, mert van közöttetek, aki nagy terheket hordoz, és hite meggyengült, azt át kell ölelnem, hogy erőt merítsen általam. Van, aki könnyebben veszi a próbákat, és elég, ha a vállát megérintem, az is erőt ad neki. És van hitben olyan erős gyermekem, akire elég, ha csak rámosolygok. Neki ez a mosoly is sokat jelent.
Kedves testvérem! Most te milyen lelki állapotban vagy? Ha most az Úr Jézus ott sétálna, ahol te imádkozol, mire lenne szükséged? Az kellene, hogy átöleljen? Vagy éppen csak megérintsen? Esetleg egy mosoly által is felüdülnél?
Mérd most fel a lelkiállapotodat, és kérd Őt, hogy erősítsen meg akképpen, ahogyan neked szükséged lesz rá.