A bűneink miatt a Szent Szellem megszomorodik
„A gyülekezetek nem elitklubbok, nem tökéletesek, hanem kórházak betegeknek, sérülteknek, nyomorultaknak,
ahol azok, akik egy kissé erősebbek, segítik azokat, akik még gyengék.
Akik megbocsátást nyernek, azok megbocsátanak, a gyógyultak gyógyítanak, a megvigasztaltak, megvigasztalnak!
Nem az a feladatuk, hogy még jobban lenyomják az embereket, ha már amúgy is lent vannak.
Úgy kell rájuk tekintenünk, mint az ördög áldozataira.”
Amikor Saul, aki a Damaszkuszi úton találkozott Jézussal, ezt kérdezte tőle: -Uram, mit akarsz, hogy tegyek?
És itt kezdődik a mi utunk is, egy egyszerű kérdéssel. „ Uram, mit akarsz, hogy tegyek az életemmel?”
Daniel Lolenda
Idézetek a gyülekezet életéről
„Hogyan tudnák a pásztorok megóvni a gyülekezetüket, miközben lecsökkentik az evangelizációs munkát?
Ha Isten népe nem tekinti elsőszámú feladatának a lelkek megmentését, akkor gyorsan teret nyer az Igehirdetések, a dicsőítések kritizálása, a vezetőség bírálgatása.
A gyülekezet nem ötcsillagos étterem, ahol a szószékről ínyencségeket tálalnak fel, hanem egy munkás kantin! Ha az embernek dolga van, nem ér rá kritizálni. Amelyik ló húz, az nem rúg!”
(Reihnhard Bonnke)
„Az ima nem egy monológ, hanem párbeszéd”- szoktuk mondani, és ezt az igaz hívők jól tudják. Ugyanis amikor imádkozunk, elmondjuk kéréseinket, szívünkben lévő hálánkat, ezt Isten hallja, és válaszolni is fog rá, ha megvárjuk.
De bizony van olyan, amikor a gyors ima úgy végződik, hogy az ámen után, már megyünk is a napi dolgaink felé.
Persze, ennek nem így kellene lennie! Ez olybá tűnik, mint amikor bemegyünk a boltba, kérünk egy kenyeret, majd amikor az eladó pedig elindul a kenyerek felé, mi pedig addig szépen eljövünk. Tehát kértünk egy kenyeret, de nem várjuk meg, hogy ideadják.
Gondold át, és ne legyen ez így ebben az évben! Akkor imádkozz, amikor van időd Istenre! Kérd az Urat, hogy Ő ossza be a te idődet, és mennél több időt tölts Ővele!
Az Istent minél jobban megismerjük, annál jobban ragaszkodunk hozzá, egy embert pedig, minél jobban megismerünk, annál inkább eltávolodunk tőle!
Valahol olvastam ezt a bölcs megállapítást, és ha elgondolkodunk rajta, akkor rájövünk, hogy mennyire igaz!
1589. febr. 18-án kezdődött és másfél év múlva, 1590. júl. 20 fejeződött be a mai Borsod-Abaúj- Zemplén megyében fekvő Vizsolyban a XVI. századi magyar nyelv páratlan dokumentumának, a Vizsolyi Bibliának a kinyomtatása.
Vizsoly a mai napig nevezetes arról, hogy itt látott napvilágot nyomtatott formában, az első teljes magyar Biblia. A fordítást irányító gönci lelkipásztorról, Károlyi (Károli) Gáspárról, Károli Bibliának is nevezik.
Ez a könyv a legrégibb fentmaradt, (és ma is használt) teljes szövegű, magyar nyelvre fordított Szentírás.
A nyomtatás fáradságos munkáját Vizsolyban a lengyel Mantskovit ( vagy Mantskovics) Bálint végezte. A fordítást és a nyomtatást szívügyének tekintette és bőkezű adománnyal segített Rákóczi Zsigmond, a település ura, a későbbi Erdélyi fejedelem.
A Biblia 2412 oldalas. Mintegy 6kilogramm súlyú könyv két kötetben, nyolcszáz példányban jelent meg. A szedőknek, négy és félmillió betűt kellett a papíron elhelyezniük. A nyomdának 4 sajtója volt, és 4 szedő dolgozott azokkal.
Vizsolyi Biblia kinyomtatásának 300 jubileumán a gönci református kertjébe avatták fel a bibliafordító lelkipásztor szobrát.
„Nem elég hinni abban, hogy van Isten, hanem én abban hiszek, hogy jelen van.”
„Mennél közelebb vagyunk Krisztushoz, annál közelebb vagyunk egymáshoz.”
„Hiszek a benned lévő jóban.”
„És ha valakiben keresek valami jót, akkor az Istent keresem”
Idézetek Palánki Ferenc Püspök portréjából