Húsvéti várakozás
 
Milliók várnak a csodás Húsvétra,
Valami, nagyszerű élményt remélve.
A szívükben is nagy örömöt várva,
Hogy a lényüket egészen betöltse.
 
Örülnének a nagy evésnek ivásnak,
A vidámsággal teli együttlétnek.
Egymásnak sok szeretetet nyújtva.
És boldogan igy ünnepelnének.
 
De sokan azt sem tudják még,
Mily fájdalmas út vezetett odáig.
Hogy Jézust a keresztfára feszítették,
És a kínzó fájdalmat tűrte haláláig.
 
Mert a Húsvéti ünnep örömét,
Megelőzi a Golgotai véráldozat.
Jézus Krisztus kifolyt vére,
Életet adott mindnyájunknak.
 
De az Úr gyermekei jól tudják azt,
Hogy ára volt a Húsvéti örömnek!
Amit Urunk, Jézus értünk vállalt,
Soha senki nem tette volna meg.
 
A Húsvétra való várakozás,
Szívedben is előzze meg a Nagypéntek,
Mert nem lett volna a feltámadás,
Ha Ő a kereszten nem halt volna meg.
 
Mert a Húsvéti feltámadás ünnepének,
Előzménye a Nagypénteki Passió volt!
Ami a Jézus fájdalmas kínjai mellett,
A megváltás véghezviteléről szólt!
 
Várakozz örömmel a húsvétra,
De tudjad, hogy milyen nagy volt az ár!
Az, hogy kapsz e az Úrtól Örök Életet,
Az egyedül csak te rajtad áll!
 
Dózsa Lajosné
 
 
 

A kereszt alatt
 
Egyszer igazán megláttalak,
Ahol megláthat minden ember.
Ahol halálra adtad magad,
Hogy győzzél, szent nagy győzelemmel.
 
Egyszer igazán megláttalak,
Halálveríték vert ki éppen.
Arcodon folyt a sok bíbor patak,
S, én megdöbbenve álltam, s néztem.
 
Egyszer igazán megláttalak,
Ajkadról végső szó lebbent.
Szemedből az utolsó sugár,
És elhangzott: Elvégeztetett minden.
 
Egyszer igazán megláttalak,
Lándzsát döftek át a szíveden.
És akkor ott a kereszt alatt,
Váratlanul megnyílt a szemem.
 
Megértettem, hogy szeretsz nagyon,
Minden értem van és helyettem.
Bűntől és haláltól szabad vagyok,
Én a szerelmed rabja lettem.
 
Láttam a győzelmedet a halálon,
S, eljegyeztél engem örökre.
Életem Jézus felajánlom,
Szolgáljon néked örömödre!
 
szerzője ismeretlen
 

A kereszt mellett
 
Ma annyi mindenről le tudnék mondani,
Mint máskor zúgolódva követelek.
Ma az a kevés is örömmel tölt el,
Ami a morzsákból jut, amit nem érdemlek.
 
Ma csak a Mester terhét, szenvedését látom,
A Gecsemáné kerti vívódást.
A vércseppeket néző hosszú éjszakát,
Alvó magamat, az eljött órát, a csókoló tanítványt.
Az elvégeztetettet, .
 
.Azután letérdelek a kereszt tövéhez: sírni, sírni.
És csendben hallgatni!
És azután eszembe jut minden, az idegen tűz,
A tagadás, a kakaskukorékolás, és nem tudok hallgatni.
 
Valami felgyülemlett hála, a szavakba kívánkozó köszönet,
A boldogság, s mind az, mit a Nagypéntek nyújt,
És megnyitja a nyelvemet, de csak annyit tudok mondani:
Uram, neked adom a szívemet!
 
Szerzője ismeretlen
 

Emlékezzünk
 
Úgy elrejtette a szíve kínját,
Szenvedését csak a szó sejteti.
Jól lehet, már elvégeztetett,
De jajj, aki ezt elfeledi!

Csak annyit mondott: Emlékezzetek Rám!
Ha a szívetekbe fájni jár a bánat.
Megtört testemet, kifolyt véremet,
Mint áldozat, adtam e bűnös világnak.

Gyötrelmek útján vigyen a megbánás,
Lehajtott fejjel a kereszt felé,
S, a lehullott könnyek gyémánt kövén,
Boruljunk le a Megváltó Isten elé!

És, ami egy nehéz órán fájni tud,
Az mind fájjon most nekünk.
Méltóképen talán csak igy,
Mert csak igy emlékezhetünk.

Sírni illik, nagy égő könnyekkel,
Mint amikor mélye szánt a bánat.
S, ne is kifelé, inkább befelé,
Mosson a könnyünk utat magának.

Szerzője ismeretlen

Az Úrnak szüksége van Reá

Méla csend terpeszkedik,
a jelentéktelen bús kicsi falura.
Szamár vemhe várja, hogy
valahonnan előkerül a dühös ura.
Mert eddig bármerre járt,
Mindig robbanó dühével érkezett,
s, akarva, akaratlanul is
szegény hű szamárra vetett kezet.
 
A méla csend egyre mélább,
a szorongás szűrke, ma szinte vezekel.
Fejét lógatva egész mélyen,
várja, hogy valakit talán mégis érdekel.
Megkötözve őrzi oszlopát,
futni ma szabadon sem lenne kedve,
sok terhet leszórt ő már,
méltatlankodott is mélyen berekedve.
 
S, várta mindig a jobb jövőt,
a vígabb gondtalan szebb napokat.
Hátha a nagy holnap majd,
valami, kedves meglepetést tartogat.
Napja múlt a másik után,
a szamár sors bizony egyhangú.
beletörődött ő már mindenbe,
csak az útmentén legyen egy kislapu.
 
És akkor láss ma csodát,
Az idegenek és a gazda megérkezik.
Azok oldják a kötelét,
a szakállas tulajdonost meg sem kérdezik.
Vibrál a bajusza, és a kérdés:
„ No, de barátaim, ő az enyém, hová, hová?
Szólnak a mester szavával,
bátran híven: „ Az Úrnak van szüksége reá!”
 
És oldódik a kemény csomó,
indul is tüstént a vidám szürke szamár,
mert szolgálaira nem más,
mint az Ember Fia , az uraknak Ura vár.
Hogy teljesüljön a prófécia szó,
és Sion lánya ne várjon hiába.
Íme szamárháton vonul be,
Megváltója, az egek Ura, királyok királya.
 
Ennél nagyobb küldetés nincs,
és nem is lesz soha a kéklő ég alatt.
az Ő küldő szavával átlépni,
a reménytelen bús városfalat,
és ott eloldozni az erős kötelet,
és ha kérdik, reményt-vesztetten: Ugyan hova?
A Mester küldő szavával szólni,
bátran híven: „Az Úrnak van szüksége Reá!”
 
szerző: Makovei János
 
 
 

Közeleg a Karácsony

 

Közeleg a karácsony ismét,
Vajon kinek, mit jelent?
Ki várja a jászolban a kisgyermeket,
Aki maga a világ Megváltója lett?
 
Isten bölcs terve volt az,
Hogy az Úr Jézus emberré született.
Milliók ünneplik ezt a napot,
Amikor a földre született e kisgyermek.
 
Ismét Karácsony közeleg,
Mindenki valamiért nagyon várja.
Felnőttek, és gyerekek örömmel,
Gondolnak a szép ajándékra.
 
Van, akinek a kívánsága teljesül,
A legszebb játék kerül a fa alá.
Igyekszik mindenki szeretete jeléül,
A legkedvesebbet adni talán.
 
Gondolatban díszes a karácsonyfa,
Égnek rajta a csillagszórók gyertyák.
A csillagok megannyi szikrája,
Jézus születését boldogan várják.  
 
Vajon kinek mit hoz majd a szívébe,
Ez a Karácsonyi ünnep?
Az ajándék okozta örömet,
Vagy megnyugvást, szeretetet?
 
A Pillanatnyi öröm mulandó,
Lehet sokak számára ez is hasznos.
De abból hiányzik a Megváltó,
Pedig az Ő személy mindig fontos!
 
Karácsonykor a Mindenható Isten Fia,
Megszületett erre a földre.
Hogy a világ bűneit átvegye magára,
És Ő lett az emberiség Megmentője!
 
Dózsa Lajosné
 

Karácsony

 

Advent előkészítője az ünnepnek,
Hogy szívünkben rendet teremtsünk.
Megvizsgálva testünket, lelkünket,
És a bűnüket végleg elfelejtsük.
 
Ilyenkor már vidámak az emberek,
Mert mindannyian ábrándozva,
És nagy izgalommal készülnek,
A várva várt Karácsonyra.
 
Minden családban ünnepi a hangulat,
Folyik a nagy ajándék vásárlás.
A készülésnek nincs vége- hossza,
Mindenkit valami meglepetés vár.
 
E szép ünnepnek ugye te is örülsz?
Az egész világon mindenki ünnepel.
Vidámság van a Karácsonyfa körül,
Némely hívő, szent éneket énekel.
 
Nem várakoznak már a gyerekek sem,
Kibontják a titkos ajándékokat.
Ilyenkor mindenkit átjár a szeretet,
Az egymás iránt érzett meleg áradat.
 
Tudom, ezen a napon mindenki örül,
Jó kapni, de még jobb, aki adni tud.
Ilyenkor az ajándékozó kedv előtör,
Pedig a valódi ünnepelt az Úr Jézus!
 
Jézus Krisztus az igazi ünnepelt,
Hisz tudja ezt az egész világ.
Hogy az Úr Jézus a földre született,
Az embernek elhozta a szabadulást.
 
Mert csoda ez az ember számára,
De tudja ezt az egész világ.
Hogy az Úr Jézus a földre született,
Az embernek elhozta a Megváltást.
 
Mert csoda ez az ember számára,
És jó, ha te is elhiszed teljes szívedből.
Azt, hogy Jézus a Mennyet otthagyta,
És drága vérével eltörölte a bűnt.
 
Ezentúl úgy várd mindig a Karácsonyt,
Hogy ne a kapott ajándékért!
Hanem az Élő Isten ajándékba adott,
Egyetlen drága Fiáért, a Megváltónkért!
 
Dózsa Lajosné
 

Adventi csendben
 
Adventi csend van, nincs hang,
Csak a lélek beszél.
Lehullok Uram eléd.
Adventi csendben, csak a hitem,
Kis mécsese ég,
Adventi csend van,
Körülöttem mély a sötét.
 
Adventi csend van,
Készül e, mond a szíved?
Adventi csendben,
Gyümölcsöt hoz e, a hited?
Adventi csendben,
Szunnyadsz talán, lámpád nem ég?
Adventi csend van,
Krisztus vár, éretted még!
 
Szerzője ismeretlen

Adventi reménység

A lelkem szárnyakon jár,
Hordozza szent remény.
S a szívem csendesen vár,
Így, Advent idején.

Föl, fölszáll a magasba,
Fohászom, hő imám,
S tudom, válasz jön arra,
Amit szívem kíván.

Mit Advent sző titokban,
Karácsony végzi be.
Sok elzárt szív kipattan,
Megnyitja az Ige.

S míg angyalének hangzik,
Dicsérve, áldva Őt,
Sok szív a porba hajlik
Az Úr Jézus előtt.

Emelje hát a lelkem
Dicső hit és remény.
S szívem, maradj te csendben
Szent Advent idején.

Uram, köszönöm
 
Uram köszönöm a napfényt, mely ad nekünk meleget.
Köszönöm, a testemet, tápláló kenyeret.
Köszönöm a vizet, ami oltja a szomjamat,
És még mennyi, mennyi köszönöm elmaradt!
 
Köszönöm a füvet, az esőt, a harmatot.
Köszönöm a virágot, mely ontja az illatot.
Köszönöm a fákat, melyek árnyékot adnak,
Köszönöm az estét, hogy vége a napnak!
 
Köszönöm a hangyát, a tücsköt, a bogarat,
A hajnalban ébredő kis dalkos madarat.
És még mennyi mindent köszönhetek teneked,
Az Eget, a Földet, a folyót, a hegyeket!
 
Köszönöm a légzéshez szükséges levegőt,
S, hogy boldogabb vagyok, mint bármikor azelőtt!
Amit legjobban köszönök utoljára hagytam,
Köszönöm az életemet, melyet tőled kaptam!
 
szerzője ismeretlen

More Articles ...

  1. Ki az, Aki így szeret?
  2. Költözz a szívembe Szent Lélek
  3. Maradj egy kicsit csendben
  4. Szívemben élni fog
  5. Anyák napja
Page 1 of 32