Kedves Honlap Olvasók! Szeretném figyelmetekbe ajánlani a KŐSZIKLA ÁRNYÉKÁBAN című következő verseskötetem egyik versét, amit fogadjatok szeretettel!
 
 
Krisztus menyasszonya vagyok
 
Krisztus menyasszonya vagyok,
Boldog örömmel megvallom én.
Krisztus menyasszonya vagyok,
Hozzá kiáltok, a nap reggelén.
 
Mert kiváltság ez a mi számunkra,
E megváltás vérrel szerzett kincs.
Jézus bűneinkért életét adta,
Ettől nagyobb áldozat nincs.
 
És eljön egy nap nemsokára,
Jézus az Ég felhőiben megjelen.
Az angyalok hangos harsonával,
Hirdetik, hogy betelt a kegyelem.
 
Akkor majd minden szem meglátja,
Sírnak az Isten nélküli emberek.
Azt gondolják, hogy az ajtó nyitva,
És azon ők is bemehetnek.
 
De a kapu zárva lesz már akkor,
Senki idegen be nem mehet.
A menyasszonyáért jön el az Úr,
Aki hűséggel várt rá, oly szelíden.
 
Én is az Úr menyasszonya vagyok,
És visszavárom a vőlegényemet.
A levegőégben átváltozunk akkor,
Hogy az örökhazában elvigyen.
 
 
Dózsa Lajosné
2018. 09.18.



Isten lenéz a földre

 Trónján ül az Úr, és szomorúan,
Lenéz, a bűnnel terhelt földre.
Hogy a teremtésnek napját….,
Gondolataiban újra felidézze.
 
Látja a szennyezett vizeket,
A kipusztított erdők helyét.
Az ég felé emelő fáradt kezeket,
És az éhező emberek tömegét.
 
Látja a földön gyűlölet árját,
A sok-sok utálatosságot.
Hallja a trágár szavak vízhangját,
És a tomboló gonoszságot.
 
Az Úr keresi a földön az övéit,
A szelíd alázatos lelkeket.
Helyette a sátán fitogtatja színeit,
Mindenhol terjeszti a félelmet.
 
Isten szívét fájdalom járja át,
Eszébe jut, amit megtett értünk.
Hisz bűneinkért halálra adta a Fiát,
Így lett nekünk örök üdvösségünk.
 
Dózsa Lajosné
2014.07.

Döntésemet megpecsételem


Mikor megismertelek Téged Uram,
Nem tudtam, hogy fontos leszel nekem.
Csak úgy, mint más, valakit kutattam,
De nem éreztem, hogy itt lennél velem.
 
Egyszer álmomban megláttalak,
Szívemben, hallottam a szelíd hangodat.
Már tudtam, hogy Téged megtaláltalak,
És minden nap várom hívó szavadat.
 
Azóta boldogan ragaszkodok Hozzád,
Te is hűséggel felvállaltál engemet.
Én így élhetek melletted tovább,
S, tudom, számomra ez a kegyelem.
 
Fehér ruhában állok most előtted,
Szívem dobbanása csak érted szól.
Halk szellő, örömet hoz felőled,
Most végleg búcsúzok a múltamtól.
 
Bűneimet hullámsírba temetem el,
Hogy életemet a víz tisztára mossa.
Veled akarok kezdeni egy új életet,
Amely általad van bebiztosítva.
 
Légy örökké velem Drága Jézus,
Mindig érezzem, hogy fogod a kezem!
Szívem többet soha ne legyen bús,
Én sem veszem le Rólad a szemem.
 
Dózsa Lajosné
2014. 10.23.

Pünkösdkor

Tüzek jönnek, különös lázak,
Lélek járja által a házat.
Szárnyas remény lobog fel bennünk,
Szólnunk kell és valamit tennünk.
Amit az Úr tűzlángja mivel,
Szétfutni a hatalmas hírrel.
A szeretet imé kiárad,
Nem lesz vége még a világnak.
Jézus Krisztus itt jár keresvén,
Fehér zászló lobog a keresztjén.
Út lesz nékünk igazság, élet,
Átöleli a mindenséget.
 
írta: Füle Lajos


PÜNKÖSD

Mit ér a szemünk látás nélkül?
Mit ér a fülünk hallás nélkül?
Mit ér a szív, mely nem szeret?
Mit ér az agy, mely nem feled?
Mit ér a kéz, mely nem mozog?
Mit ér a lepergett homok?
Mit ér a használt levegő?
Mit ér a múlt, ha nincs jövő?
Mit ér az elszáradt csontváz?
Mit ér hit nélkül az egyház?
Mit ér felejthetetlen áldás?
Mit ér a bálványimádás?
Mit ér az ügyes képmutatás?
Mit ér a hazug önáltatás?
Mit ér az elrontott élet?
Mit ér az, ami semmivé lett?
 
Mindez külön és együttesen,
Sajnos nem érhet semmit sem.
Ennyit ér csak az az egyház,
Melyet a lélek fel nem ráz.
Istent feled, krisztust tagad,
Pünkösd nélkül bűnbe marad.
 
Írta: Dömötör Tibor


Pünkösd

Néha zúgó szelekbe öltözik,
De néha könnyű,
Hófehér madár.
Alázatos, csendes,
Kicsiny legyen,
Aki Pünkösdre vár.
 
Lehet, csak halkan,
Rezdül meg a lég.
Szelíd szavak suhannak rajta át,
Boldog, aki a galambszárnyak alatt,
Megalázza magát.
 
Az erőt érez,
Erőt, diadalt.
Míg, aki zúgó, sebes szélre vár,
Meg se sejti,
Hogy ott járt, és elsuhant,
A hófehér madár.
 
írta: Túmezei Erzsébet



 Két verset szeretnék veletek megosztani a közeljövőben megjelenő „Kőszikla Árnyékában” című verseskötetemből. Fogadjátok szeretettel:

A szeretet első tüze

Uram! Gyújtsd meg újra bennem,
A szeretet első lángoló tüzét!
Hogy szívem is hevesen verjen,
S a tűz, lobogjon úgy, mint rég.
 
Úgy akarlak szeretni újra,
Mint amikor megismertelek.
Nem törődve semmi mással,
Csak találkozhassak Tevéled!
 
Várom a napot, mint a gyermek,
Hogy halljam lágy hangodat.
Várom Szent Szellemedet,
Mely ismét, megérinti arcomat.
 
Gyújtsd meg a tüzet bennem újra,
Ami mindig, csakis Érted ég.
Nem lankad meg soha a vágyam,
Lényem miattad, és érted él!
 
Szent Szellemed, újra töltse fel,
Testem haldokló, gyenge erejét,
Hogy élet áradjon szét belőle,
És soha többé, az ki ne aludjék!
 
Szeretném megint újra érezni,
Az első szeretet perzselő tüzét.
Lelkemben akarom eltárolni,
A folyton égő a tűz melegét.
 
Szerző:
Dózsa Lajosné
2019.04.10.
 
 
 
 
 
 
 
 



Álmomban

Uram, álmomban lekuporodtam eléd,
Hogy számot adjak az életemről.
De rájöttem, hogy ennyi nem elég,
Te sokkal többet tudsz a létezésemről.
 
Ezért, meghajtottam fejemet és vártam,
Hogy rám ömleszted bűneim özönét.
Te riadt arcomat megsimítottad,
És én feltettem neked egy kérdést.
 
Miért nem ítélsz el engem Uram?
Hisz tudod, hogy minden nap vétkezek.
És egy szelíd hang szólt nyugodtan:
„Én megbocsájtottam a kereszten neked.”

Fejemet mélyen előre hajtva,
Lábaidnál, értetlenül kuporogtam még,
És egy hang újra szólt hozzám:
„Az életemet adtam a te bűneidért”

Majd körülöttem mély csend lett,
Lélegzetem majdnem elakadt.
És egy megmagyarázhatatlan,
Röpke idő alatt tudatta: „Enyém vagy!

„Az emberek bűneit, magamra vettem,
Én kifizettem a váltságdíjat érted.
Szeretetből, önként adtam az életemet,
Így megváltott, az én kihullott vérem.”

Ekkor a szememből könnyek gurultak,
Az arcomat két kezembe rejtettem el.
És én folyton csak azt mondogattam,
Uram, én nem érdemlem meg ezt!
 
Szerző: 
Dózsa Lajosné
2020.04.12.


Húsvéti öröm
 
Nem a nyuszi tojja a húsvéti tojást,
És nem a bárány jelzi az ünnepet.
Nem is a locsolás, a nagy vidámság,
Ami felvidítja a népeket.
 
Nem a veder víztől, a kölni illatától,
Nem hervad el a lány.
Mert ez csak népi megszokás,
És talán nem mindenki vágyik rá.
 
A Húsvét ünnepe azért igazi öröm,
Mert bűneink miatt meghalt,
De harmadnapra feltámadott az Úr!
A feltámadás ünnepe erről szól.
 
Passió nélkül, nincs feltámadási öröm,
Mert tudni és érezni kell a fizetséget.
Látni kell a szögektől átlyukasztott kezet,
És látni az ütésektől vérző testet.
 
Isten egy könnycseppet ejtett a földre,
Mikor Fia a Mennybe érkezett.
Mert érezte, hogy túl nagy volt az ár,
Amit az emberekért Jézus tett.
 
Ember!  A megváltás miattad történt,
A bűneidet az Ő vállára vette át.
Vére elmosta valamennyi vétked,
Igy Isten, rajta keresztül bűntelennek lát.
 
 
Dózsa Lajosné  2014.04.
 


A kereszt alatt

Egyszer igazán megláttalak,
Ahol megláthat minden ember.
Ahol a halálba adtad magad,
Hogy győzzél, szent, nagy győzelemmel.
 
Egyszer igazán megláttalak,
Halálveríték vert ki éppen.
Arcodon folyt a sok bíborpatak,
S, én megdöbbenve álltam, s néztem.
 
Egyszer igazán megláttalak,
Ajkadról a végső szó lebbent.
Szemedből az utolsó sugár,
És elszállt az, „Elvégeztem mindent”
 
Egyszer igazán megláttalak,
A lándzsát döfték át a szíveden.
És akkor ott a kereszt alatt,
Váratlanul megnyílt a szemem.
 
Megértettem, hogy szeretsz nagyon,
Minden értem van, és helyettem.
Bűntől, haláltól szabad vagyok,
És szerelmed rabja lettem.
 
Láttam a győzelmedet a halálon,
S, eljegyeztél engem örökre.
Életem Jézus felajánlom,
Hogy szolgáljon Néked örökre!
 
szerzője: ismeretlen
 
 



More Articles ...

  1. Virágvasárnaptól húsvétig
  2. Maradj most egy kicsit csendben
  3. Mi lenne ha...
  4. Köszönöm Istenem
  5. Mindent legyőz a szeretet
Page 6 of 32