Isten lenéz a földre
Trónján ül az Úr, és szomorúan,
Lenéz, a bűnnel terhelt földre.
Hogy a teremtésnek napját….,
Gondolataiban újra felidézze.
Látja a szennyezett vizeket,
A kipusztított erdők helyét.
Az ég felé emelő fáradt kezeket,
És az éhező emberek tömegét.
Látja a földön gyűlölet árját,
A sok-sok utálatosságot.
Hallja a trágár szavak vízhangját,
És a tomboló gonoszságot.
Az Úr keresi a földön az övéit,
A szelíd alázatos lelkeket.
Helyette a sátán fitogtatja színeit,
Mindenhol terjeszti a félelmet.
Isten szívét fájdalom járja át,
Eszébe jut, amit megtett értünk.
Hisz bűneinkért halálra adta a Fiát,
Így lett nekünk örök üdvösségünk.
Dózsa Lajosné
2014.07.