Elmúlt egy hosszú év
 
Elmúlt egy hosszú év újra,
És hálám jeléül hozzád jövök.
Hogy megköszönjem mind azt,
Amit adott az év, bút és örömöt.
 
Uram, megköszönöm a hitemet,
Azt a kincset, amit Tőled kaptam.
Mely oly erősen ég bennem,
Hit nélkül, más fel sem foghat.
 
Köszönöm az eltelt hosszú évet,
És, hogy velem, itt voltál végig.
Nem engedted, hogy elgyengüljek,
Vezettél engem, a sötétben is.
 
Hálás vagyok a családomért,
Akiket a keskeny úton tartasz.
Nem engeded, hogy bármiért,
Téged hűtlenül elhagyjanak.
 
E hosszú évben csaták is voltak,
Keményen, Véled megharcoltuk.
Voltak álmok, mik valóra váltak,
Ezért néked, hálával áldozunk.
 
Volt az életünk néha mostoha,
És olykor megváltozott minden.
Egyedül Te vagy, évezredek óta,
Örök szerető, megtartó Isten.
 
A te szereteted teljesen örök,
Az imánkra mindig válaszolsz.
Bizonyságok fellege vesz körül,
Ami tőled jött, az áldást hoz.
 
Nem rejtegetett semmit az év,
Nincs semmi megfejtetlen titok.
Bennem a te Szent Lelked él,
Szívem érted repes, és dobog.
 
2020.10.20.
 
 

Advent közeleg

Apró léptekkel közelít az Advent,
Halk neszeit hallom, érzi, várja lelkem.
Kitárom szívemet, jöjjön a hű vendég,
Megterített asztalon, hit, szeretet, remény.


Örömmel készülök, hálatelt szívvel,
Betölti lényemet mennyei békével.
Ünnepi zsoltár hangja száll a menny felé,
Áldott csendben imám eljut Isten elé.

Így várom most is Őt, tisztán, díszesen,
Hófehér ruhámon a jóság, fény legyen.
Világítson ott is, hol úr még a sötét,
Boldogságot hozzon, ha arra van szükség.

Ragyogjon fénylőn az a csillag bennem,
Hadd lássák az utat, akik még nem keresnek.
Legyek egy üzenet, egy hírnök, egy levél,
Hirdessem a jó hírt, és szórjam szerteszét.

Tudja meg a világ, itt a kegyelem,
Az ünnepi oltárunk megszentelt legyen!
Tárjuk ki szívünket, hisz jön a hű vendég,
Áldott léptekkel közelít Advent felénk.

szerző: Bordásné Váradi Mariann Krisztina

Advent

Mély csend van mindenhol,

A hívő szívekben nagy a várakozás.

Várják az áldott napot amikor,

Jézus kis gyermekként eljött hozzánk.

 

Csöndesen gondoljuk át most,

Hogy életünk kusza útja, hova vezet?

Ott járunk e, ahol látjuk Jézust?

Aki az örök kárhozatból kivezet.

 

E néhány hét, a felkészülési idő,

Azért, hogy megtanuljuk Őt várni.

Még ha végtelen időnek is tűnő,

Így tudjuk majd Őt igazán csodálni.

 

Vizsgáljuk meg most a szívünket,

A Szent Szellem vezetése által.

És dobáljuk ki mind, ami feleleges,

Ami kárhozatra sarkall.

 

Készítsük fel testünket, lelkünket,

E várakozási idő alatt.

Hogy Karácsony napja legyen,

Egy, örömteli boldog nap.

 

Igyekezzünk, hogy Jézus lássa,

Ezt a napot miatta ünnepeljük.

És szívünk megtelik boldogsággal,

Mert, mi tudjuk, csak Őt szeretjük.

 

Kisgyermekként született a földre,

Mert, vállalta a nagy küldetést.

Hogy megváltsa a bűntől az embert,

Ami az örök kárhozatra vinné.

 

Ne feledd, az Advent a várakozás,

Megtisztítása önmagadnak.

Vigyázz a várakozás méltó legyen,

Jézus örömteli fogadásának.

 

Dózsa Lajosné 2019.12. 21.

 

Pünkösdi imádság

Válj valóra szent ígéret,
Pünkösd lelke szállj le ránk!
Tündököljön bennünk fényed,
S, nyíljék szóra néma szánk.

Éhes ajkak ezre várja,
Áhítozza az Igét.
Késztesd lábad indulásra,
Hadd mehessünk szerte-szét!

És a kőkemény szívekre,
Hulljon általunk mag!
Végtelen az Úr kegyelme,
Békességet üdvöt ad.

Erre várna minden ember,
Legyünk hát mi eszközök!
Járjunk Hitben, szóljunk tűzzel,
A tévelygő juhok között.

Lobogj bennünk Pünkösd lángja,
Régi Énünk tűzre vesd!
Hitmécsünket napról napra,
Szent olajjal töltögesd!

Lelkünk óvd a lankadattól,
Mert, ha végig jól megáll.
Egykor éltünk oltáránál,
Jó illatként mennybe száll.

Szerzője: Ismeretlen

Elmúlt egy hosszú év
 
Elmúlt egy hosszú év újra,
És hálám jeléül Hozzád jövök.
Hogy megköszönjem mindazt,
Amit adott az év, bút és örömöt.
 
Uram, megköszönöm a Hitemet,
Azt a kincset, amit Tőled kaptam.
Mely oly erősen ég bennem,
Hit nélkül, más fel sem foghat.
 
Köszönöm az eltelt hosszú évet,
És azt, hogy velem itt voltál végig.
Nem engeded, hogy elgyengüljek,
Vezettél engem a sötétben is.
 
Hálás vagyok a családomért,
Akiket a keskeny úton tartasz.
Nem engeded, hogy bármiért,
Téged, hűtlenül elhagyjanak.
 
E hosszú évben csaták is voltak,
Keményen veled megharcoltuk.
Voltak álmok, mik valóra váltak,
Ezért néked hálával áldozunk.
 
Volt az életünk néha mostoha,
És olykor megváltozott minden.
De egyedül te vagy évezredek óta,
Örök, szerető, megtartó Isten.
 
A te szereteted teljesen örök,
Az imára mindig válaszolsz.
Bizonyságok fellege vesz körül.
Ami Tőled jön, az áldást hoz.
 
Nem rejtegetett semmit az év,
Nincs semmi megfejtetlen titok.
Bennem a TE Szent Lelked él,
Szívem érted repes, és dobog.
 
Dózsa Lajosné


Jézus megszületett a Földre
 
Kétezer évvel ezelőtt történt,
Egy hideg, téli éjszaka,
Hogy Betlehemben megszületett
Isten egyetlen, szent Fia.
 
Nem volt neki ágyacskája
Jászolban széna volt a fekhelye.
Barmok között az istállóban
Ez volt az egyetlen menhelye.
 
Pásztorok tanyáztak akkortájt
Kint a havas, téli pusztában,
Vigyáztak a nyájukra, amikor
Megjelent közöttük az Úr angyala.
 
„Ne féljetek, mert ímé,
Hirdetek néktek nagy örömöt,
Mely az egész nép öröme lészen.
Mert megszületett ma a megtartó.”
 
Majd mennyei seregek sokasága
Jelent meg, kik az Urat dicsérték.
A pásztorok meg csak ámultak,
És beragyogta őket a dicsőség.
 
Miután az angyalok visszatértek,
A pásztorok elindultak keresni,
Azt a bepólyázott kisgyermeket,
Kinek örülni fog majd mindenki.
 
Eközben a napkeleti bölcseknek
Megjelentette a Betlehemi csillag,
Hogy a zsidók királya megszületett
Ezért ők is Betlehembe indultak.
 
És vezette őket a fényes csillag,
Níg egyszer megállt egy ház felett
Betértek, és megtalálták Máriát,
Józsefet és a bepólyált gyermeket.
 
Nagy öröm volt a szívükben ezután,
És leborultak tisztességet tenni.
Ajándékokat, aranyat, tömjént, mirhát
Boldogan helyezték lábaikhoz nekik.
 
Szerző: Dózsa Lajosné
 


Közeleg a Karácsony
 
Közeleg a Karácsony ismét,
Vajon, kinek mit jelent?
Ki várja a jászolban a kisgyermeket,
Aki maga a világ Megváltója lett.
 
Isten bölcs terve volt az,
Hogy az Úr Jézus emberré született.
Milliók ünneplik ezt a napot,
Mikor a földre jött a piciny gyermek.
 
Ismét Karácsony közeleg,
Mindenki valamiért nagyon várja.
Felnőttek és gyerekek örömmel,
Gondolnak a szép ajándékra.
 
Van, akinek kívánsága teljesül,
És a legszebb játék kerül a fa alá.
Igyekszik mindenki a szeretet jeléül,
A legkedvesebbet adni talán.
 
Gondolatban díszes a karácsonyfa,
Égnek rajta a csillagszórók a gyertyák.
A csillagok megannyi szikrája,
Jézus születését boldogan várják.
 
Vajon kinek mit hoz majd a szívébe.
Ez a karácsonyi ünnep?
Az ajándék okozta örömet,
Vagy megnyugvást, szeretetet?
 
A pillanatnyi öröm oly múlandó,
Lehet sokak számára ez is hasznos.
De abból hiányzik a Megváltó,
Az Ő személye, pedig fontos!
 
Karácsonykor a Mindenható Isten Fia,
Született meg erre a földre.
Hogy a világ bűneit átvegye magára,
És Ő lett az emberiség megmentője.
 
Szerző: Dózsa Lajosné
 
 
 
 



Advent
 
Mély csend van mindenhol,
a hívő szívekben nagy a várakozás.
Várják az áldott napot, amikor,
Jézus, kisgyermekként eljött hozzánk.
 
Csöndesen gondoljuk át most,
Hogy életünk kusza útja hova vezet?
Ott járunk e, ahol látjuk Jézust,
aki az örök kárhozatból kivezet.
 
E néhány hét a felkészülési idő,
azért, hogy megtanuljuk Őt várni.
Még ha végtelen időnek is tűnő,
Így tudjuk Őt igazán csodálni.
 
Vizsgáljuk meg most a szívünket,
a Szent Szellem vezetése által!
És dobáljunk ki mind, ami felesleges,
ami kárhozatra sarkall.
 
Készítsük fel testünket, lelkünket,
e várakozási idő alatt.
Hogy Karácsony napja legyen,
egy örömteli boldog nap.
 
Igyekezzünk, hogy Jézus lássa,
ezt a napot Miatta ünnepeljük,
És szívünk megtelik boldogsággal,
mert mi tudjuk, csak őt szeretjük.
 
Kisgyermekként született a földre,
mert vállalta a nagy küldetést.
Hogy megváltsa a bűntől az embert,
Ami az örök kárhozatra vinné.
 
Ne feledd, az Advent várakozás,
megtisztítása önmagadnak.
Vigyázz, a várakozás méltó legyen,
Jézus örömteli fogadásának.
 
Szerző: Dózsa Lajosné



De sokszor nem értem
 
De sokszor nem értem az utat,
amelyen Isten vezet.
És elfogadni is olyan nehéz,
Amit Ő megengedett.
 
Tudom, hogy nem érhet semmi baj,
csak úgymond véletlenül.
Először minden, ami engem ér,
Az Isten elé kerül.
 
Köszönöm, hogy Rád bízhatom,
Örökre már magam.
Amint vagyok, úgy jöhetek,
tehozzád, hű Uram!
 
Köszönöm, hogy csendet adsz,
ha szívem háborog.
Köszönöm, hogy minden nap,
Imádkozni tudok.
 
De sokszor nehéz lemondani,
arról, ami kedves nekem.
Nehéz a másiknak engedni,
a vitás kérdésekben.
 
De sokszor panaszkodva teszem,
hogy semmi nem sikerűl.
és közben azt észre sem veszem,
Hogy mennyi baj elkerül.
 
Szerzője ismeretlen


Élj úgy ezen a földön

Élj mindig úgy ezen a földön,
hogy egyszer szép emlék lehess!
Legyen benned a jó akarat örök,
ügyelj arra, hogy mindig szeress!

Élj úgy ebben az elvadult világban,
hogy a hangod, soha ne emeld fel!
Mindig adj valamit másoknak,
és a jó szándék megmarad veled.

A bántó szavakat, ne akard visszaadni,
a pofonokat, hadd osztogassa más.
Legyél te békés, türelmes mindig,
és semminek ne keresd az okát!

Szeresd embertársadat, mint magadat
ne nézd, hogy érdemli-e, vagy sem?
Segíts neki, ha néha bajban van,
vedd észre a szegényt, a nincstelent!

Ha két kézzel szórod is a pénzt,
de nem adsz a szegénynek semmit.
És ha elnézed a másik szenvedését,
te hogyan várhatsz valakitől bármit?

Maradj te csak egy jóságos ember,
mert a jóra visszaemlékeznek majd.
Ha elteltek az évek, te már nem leszel,
de a jó emléked mindig megmarad.

Mert ahogy élsz ezen a földön,
ez dönti el, hogy a lelked hova jut.
Lehetsz majd a Mennyben örökös,
vagy lehet, hogy utad a pokolba fut.

Ezért jól gondold meg, hogyan élsz,
jobb jónak lenni, mint gonosznak.
Mint te is látod, túl nagy a tét,
és ha elrontod, késő megbánni majd.

Szerző: Dózsa Lajosné


More Articles ...

  1. Egyszer szeretném megköszönni
  2. Mi lenne ha...
  3. Pünkösd
  4. Maradj egy kicsit csendben
  5. Pünkösdi imádság
Page 3 of 32