Mégis

Milyen sokat kellene hinnem,
S mily keveset hiszek.
Mily keveset kellene vinnem,
S mennyi terhet viszek.

Egyedül Rá kellene néznem,
S magamra révedek.
Ragyog a cél viharban, vészben,
És mégis hányszor eltévedek.

Mégis elcsüggedjek, megálljak?
Miért csüggedjek el?
Hisz oly keveset hiszek még,
S már az is fölemel.

Mint mind én nyomorúságom,
De nagyobb a kegyelem.
Ebben hiszek, s szemem bűnbánóan
Megint Ráemelem.

Kis hitet még, hogy megerősödjek,
Míg többről többre nő.
S egész a célig elsegítsen,
Hatalmas Isten Ő!


Mérlegen

Isten mérlegére tette az égész életemet.
Szolgálatomat, szeretetemet, bizonyságtételemet.
Megremegtetett a félelem, az arcom fakóra vált.
Mert az én Uram engem megmért, és könnyűnek talált.
Megmért és könnyűnek talált.

Aztán egy csepp vér hullott a serpenyőbe,
S az egyensúly helyre állt.
Ítéletet vártam, halált,
S kegyelmet kaptam, életet.

Megváltóm! Azt az értem hullott
Csodatevő, drága vércseppet,
Hogyan köszönjem meg Neked?


Te jársz velem

Fogd meg Jézus gyenge kezemet,
Nélküled nincs erő bennem.
Az utat és célt te ismered,
Te vezess az idegenben.

A tekinteted vezessen,
S a sötét völgyben visz az út.
Naponta százszor kell éreznem,
Saját erőmből mire jut.

Kétségbe kellene esnem,
Ha nem tudnám: te jársz velem.
A te vállad hordozza térben, és harcban,
Te vagy a győzelem.

Csak egyet kérek mindhalálig,
Őrizzen irgalmas karod.
Itt a kezem, vezess hazáig
Drága Jézusom.


Testvér ne csüggedj!

Hogyha hívő lettél, Krisztus követője,
Kövesd Őt halálig, sose válj el Tőle!
Kereszt, ha nehéz, és folyik a véred,
Tekints Reá hittel, Jézus szeret téged.
Testvér ne csüggedj!

Járatlan az utad, keskeny és rögös,
Oh, meg ne rettenj testvér a Mester útja ez.
Rózsás utat akarsz? Nem érsz azon a Mennybe,
Nem visz az máshová, csak a gyötrelembe.
Testvér ne csüggedj!

Ha gúnyol a világ, ha minden rosszat beszél,
Ellened pártot üt, meg ne rettenj, ne félj!
Jézus is szenvedett, utat nyitott neked,
Vissza ne menj testvér, Ő nem hagy el soha.
Testvér ne csüggedj!

Kereszt, ha nehéz, oh ne tedd le,
Jó testvér tagadd önmagad!
Ha szemedből patakként folyik a könny,
Krisztus arra kér, ne sírj!
Mert odafönt a Mennyben
Lesz majd egy dicső szebb részed.
Testvér ne csüggedj!



Vajon mindent jóvátehetsz?

Mit embertársad ellen vétkeztél,
Te azt vele talán mind jóváteheted.
Ám van, mi sokszor semmiségnek látszó,
És jóvátenni többé nem lehet.

Bűnét megbánva egyszer felkereste,
egy pletykás asszony lelkipásztorát,
tanácsot kérve: „hogy tehetné jóvá,
a sok hamis hír, végtelen sorát?”

Vegyen magához kedvesem egy párnát,
s a megbántottak küszöbére mind
tegyen belőle egy-egy tollat, aztán kérem,
hogy jöjjön el megint!

Furcsa tanács, de a nénink megfogadja.
S úgy jár, ahogy közülünk járna sok,
Ha osztaná a tollat házról- házra,
Hogy kiürül a degesz párnatok.

„Megtettem.”- szól a paphoz „Rendben van hát?”
S dicséretet remélve rátekint.
Sajnos még nincs… ez volt a könnyebb,
Most menjen el, és szedje össze mind!

Nagy sokára visszamegy az asszony,
S kezében üres ciha beszél.
„Kerestem testvér, óh de mindhiába
A tollat elfújta a szél.”

Mit embertársad ellen vétkeztél,
te azt talán mind jóváteheted,
Ám van mi sokszor semmiségnek látszó,
És jóvátenni többet nem lehet.

Már régen szeretnék beszélni veled gyermekem


Így szól Isten,
Már régen akartam veled beszélni,
De te nem hagytál rá időt.
„Itt vagyok számodra”
De te féltél.

Már régen akartam neked mondani,
„Ne félj, mert én veled vagyok.
De te nem hittél nekem,
Hanem távolinak, elérthetetlennek,
Halottnak tartottál.

Már régen akartam veled beszélni
De te nem hagytad, hogy kibeszéljem magam.
Mert ugye, te szabad vagy a döntésben,
Hogy hallgatsz-e rám, vagy inkább elzárkózol?
Ha kész vagy szavaimat meghallani,
Akkor szeretném neked mondani:
„Örök szeretettel szeretlek téged”
Szeretetem öröktől fogva,
Mindég ugyan az marad
Akár félém fordulsz, akár elfordulsz tőlem,
Én szeretlek téged.
Szeretlek, mert élsz.
Szeretlek, mert fejlődő lény vagy.
Szeretlek, mert ember vagy.
Szeretlek, mert az én gyermekem vagy.
Szeretlek, mert térben, és időben
Egy meghatározott hely és
 Idő korlátai között élsz.
Szeretlek, mert nem élhetsz
Reménység és hit nélkül.
Örök szeretettel szeretlek téged.

Rám bízhatod magad!
Számodra mindég van időm

Bármikor, bárhol, bármilyen gyakran.
Éjszaka vagy nappal.
Gyere hozzám, ülj mellém!
Nem kell semmit mondanod,
Látlak téged.
Szólj, ha szeretnél mondani valamit!

Beszélj, kiabálj, átkozz, imádkozz,
Imádj, fuss el, jöjj vissza!
Én örök szeretettel szeretlek téged
Még mielőtt a világra jöttél.
Szerettelek téged!
Már akkor az én szeretetem
Adott neked életet.
És, mert szeretlek, nem halhatsz meg.
Nem tudlak megsemmisíteni
Mert szeretlek! Bármit is teszel én utánad megyek.
Ha már egy anya sem hagyja el gyermekét,
Hogyan is hagyhatnálak el téged?
Hisz szeretlek!

Engedd magadat szeretni!
Nyílj meg!
Engedd, hogy szeresselek téged!
Engedd, hogy szeressenek az emberek,
Akik rád mosolyognak!
Engedd, hogy szeressenek az emberek,
Akik veled vannak!
Engedd magadat szeretni!
Engedd, hogy szeresselek téged,
 A föld és a csillagos ég minden szépsége által,
Én örök szeretetettel szeretlek téged.

Kisember!
Én örök szeretettel szeretlek téged.
Ismerem a történetedet,
Semmi nincs elrejtve előlem.
Várok, amíg te IGEN-T mondasz nekem.
Nem kényszerítelek.
Itt-ott keresztezem utadat,
És várok tele reménnyel,
Félelem nélkül hitvallásodra.
Várok bizalmadra.
Nem érek el semmit,
Ha félsz tőlem.
De hogy elnyerhessem bizalmadat,
Én, a te Istened, mindent megteszek érted.

Tanács

Ha még tied körülötted minden, adhatsz belőle,
adj hát, kinek nincs!
Mert jön egy nap, talán nemsokára,
s kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz többé semmi,
tollad, virágos párnád másra vár.
Mit magad köré épített egy élet,
nem több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos meleg szóval,
Testvéredhez, ki szenved, szomorú.
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája,
S talán rózsát hajt a töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad.
Mert jön egy nap, hogy elnémul ajkad,
És soha többé vigaszt nem fakaszt.

Ma kezd, míg erős a lábad, s fürge,
Szolgálhatsz szegény árvát, beteget.
Ma letörölhetsz verejtéket, könnyet,
Ó most segíts, ha megteheted.

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz, tél vagy kora nyár,
Mert nincs több időd, amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg soha többé már.

De ma még tied körülötted minden,
És adhatsz, adj hát annak, kinek nincs.
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak ez lesz a tied, amit odaadtál,
Csak az, ami minden kincsnél többet ér,
A tett, a szó mit szeretetből adtál,
Veled marad, és örökre elkísér.

A te helyed

Ahová Isten állított,
bizonnyal az a te helyed.
Csak ott lehet Ő pajzsod,
csak ott lehet mindig veled.
Áldást, ha kíván adni rád,
a földön szerte nem keres,
csak ott keres, a helyeden,
és jaj neked, ha a helyed üres.

Álld meg hát híven a helyedet,
ha elhagyod helyedet, a magadét,
az áldástól fosztja meg
Istennek egy más gyermekét.
Gondold meg jól, a te helyed,
te töltheted be, senki más.
Az Úr rád bízta, s Ő veled,
tied lesz majd a szabadulás.

Fogadd naponként a helyet,
mint Isten ajándékát.
Ne szőj magadnak más terveket,
add élted mind az Úrnak át.
Győzelmet akkor ad csupán,
imád csak úgy hallgatja meg,
ha mint az Ő hű harcosa,
el nem hagyod őrhelyed.

Halálig légy hű, s igaz,
úgy nyerhetsz majd égi koronát.
Benned az Úr, ha hű maradsz,
megdicsőítheti magát.
Örvendezve töltsd be helyedet,
boldog reménnyel várd a Urat.
Hadd lássák meg mindenek,
hogy, Ő békét és üdvöt ad.

Ha majd Királyod megjelen,
A földön szerte nem keres,
Csak ott, a saját kis helyeden,
S ÖRVENDEZVE LÁTJA NEM ÜRES.
Óh, MILY BOLDOG NAP SZÁMODRA EZ,
Ha itt a helyeden megtalál,
Magával visz a Mennybe fel,
S a trónon neked helyet ád.

A Hit

Az élet gondjai, sokszor nagyra nőnek
ma te, holnap én is hordozom.
De sose feledd el, Isten szeme néz rád,
Szeretettel, túl a gondokon.

Nyomorúságra születik az ember,
a próbák útja, ez a földi út.
De él az Isten, és nem hagy magunkra,
a küzdésben segítő kezet nyújt.

Fáradt lehetsz és lankatag,
de elhagyott nem lehetsz soha.
Csak szánni való az, akinek nincs hite,
nincs bizalma, és nincsen Krisztusa.

Csak ott van félelem, ahol nem él a hit,
s az emberi erő kevésnek bizonyul.
De boldog az, kinek a próbákban,
bizalma egyedül az Úr.

Lehetséges minden a hívőnek!
Nagyobb ígéretet ember nem kapott.
Ez megoldott múltat, megoldja a jelent,
és megoldja mindig a holnapot.
Page 32 of 32