Uram köszönöm

Uram, köszönöm a Napfényt, amely ad nekünk meleget,
Köszönöm a testemet, tápláló kenyeret.
Köszönöm a vizet, mi oltja a szomjamat,
És még mennyi köszönet elmaradt.

Köszönöm a füvet, az esőt, a harmatot,
Köszönöm a virágot, mely ontja az illatot.
Köszönöm a fákat, mely árnyékot adnak,
Köszönöm az estét, hogy most vége a napnak.

Köszönöm a hangyát, a tücsköt, a bogarat,
A hajnalban ébredő madarat.
És még menyi mindent köszönhetek Teneked,
Az eget,, a földet, a folyót, a hegyeket.

Köszönöm a légzéshez szükséges levegőt,
Hogy boldogabb vagyok, mint bármikor azelőtt.
Amit legjobban köszönök, azt utoljára hagytam,
Köszönöm az életet, amit Tőled kapam.


Szeretlek Jézus

Szeretlek Jézusom, hűséges pásztorom,
Életem teljesen Neked adom.
Neked adom Uram, ki engem megtaláltál,
A bűnben elveszni nem hagytál.

Lehajoltál hozzám, és kebledre vontál,
Sohasem felejtem el, amit akkor mondtál.
Szerelmednek lelke átjárja szívemet,
S el kellett hinnem, hogy jegyesed lehetek.

Ruhám, mit szégyelltem, foltos volt a bűn miatt,
Lehullott rólam, egy pillantásod alatt.
Megmostad lelkemet drága szent véredben,
És felöltöztettél ragyogó fehérbe.

Tudom már mit jelent elhívottnak lenni,
Rajtad kívül Uram, nem boldogít semmi.
Amikor hallgattam kedves szavaidra,
Átjárta a szívemet az örömáradat.

Üldözhet a világ, had támadhat reám,
Nem rendít meg semmi, vigyázol reám.
Nemes forgatagban velem, vagy Te híven,
És nem szakaszthat el tőlem semmi.

Hűséged vezérel, mert szavad biztat,
Szereteted fénye utat mutat.


Köszönöm Neked Atyám

Neked Atyám mindig sokat köszönhetek,
Új életet, békességet, áldást, és örömet.
Kezed műve csodás, nagy a szereteted,
Érzem, látom, tudom, sokba kerülök Neked.

Ha alázatos szívem, buzgó az imám,
Segítesz mindég, Te segítesz igazán.
Kegyelmed Uram, legyen számomra örök,
Hálás gyermeki szívvel, én mindent köszönök.


Isten hordoz Téged

Isten hordoz Téged, ne csüggedj el!
Ő a hű őriző, ki rád figyel.
Hatalmas a kar, amely véd és segít,
Isten nem felejti el gyermekét.

Hű kezén úgy hordoz Isten maga,
Mint gyenge gyermekét az édesanya.
Hidd sziklaszilárdan, hogy Ő az az Isten,
Aki sose hagy el, kész hogy megsegítsen.

Isten hordoz, hogyha utad árván járod,
Isten meghallgatja a könnyes imádságot.
Hidd el bármilyen szürke az életed,
Ő az Isten, Akiben bátran bízni lehet.

Isten hordoz téged a nyomorúságban,
Veled az öregkorban, veled a halálban.
Szilárd ez a hit, bár összeomlik minden,
Örökkön-örökké Ő az élő Isten.




Hála

Hála, hogy újra itt a reggel,
Hála Teneked Istenem.
Hála, hogy minden gondom hittel,
Tereád vethetem.

Hála a barátért, a testvéri szívekért
Hála, mindenkiért Neked.
Hála, hogy minden bántást,
Sértést, elfeledhetek.

Hála a munkahelyért is,
Hála a boldog percekért.
Mindent köszönök, a dalt, a fényt,
A szépséget és zenét.

Minden bánatért hálát adok,
Hála, ha jó szó jut nekem.
Hála, hogy vezet engem karod,
Át az életen.

Hála, hogy Igéd által látok,
Hála, hogy adod lelkedet.
Hála, hogy minden embert átfog,
A Te nagy szereteted.

Hála örök irgalmadnak,
Melynek nincs határa Istenem.
Hála, hogy szívem hálát adhat,
Ma és szüntelen.


Ha nem lennél enyém

Uram, ha nem lennél enyém,
Te, Aki ismersz engem, úgy ahogy senki nem ismer.
S Akinek elmondhatok mindent, amit nem mondhatok el senki másnak.
És Te, Aki megértesz, mikor már senki meg nem ért,
Mi lenne velem Uram?

Uram, ha Te nem lennél enyém,
Te, Aki mindig új erőt adsz, amikor elfogy a saját erőm.
Mindig segítesz, amikor nem megy tovább.
Mindig ajándékozol, új örömet adsz, amikor lever a fájdalom,
Mi lenne velem Uram?

Uram, ha nem lennél enyém,
Te Aki soha el nem hagytál, amikor elhagytak emberek.
S el nem hárítod ugyan, de legyőzni segíted az akadályokat.
S megadod, hogy benned mindenre, valóban mindenre erőm legyen.
Mi lenne velem Uram?

Uram, ha nem lennél enyém,
Akinek bocsánatát, újra meg újra megízleltem.
S mindig utánam jössz, ha lábam rossz útra tér.
És olyan türelmes vagy hozzám, amilyen én nem lennék soha,
Mi lenne velem Uram?

Ami vagyok, általad vagyok, s Tőled van mindenem,
Hála, örök hála Neked,
Én Uram Istenem!

Elég Néked

Uram!
Téged keresett már az első szó,
Téged akart az első mozdulat,
Legyen szívemnek megnyugtató,
És ismerje jól a Hozzád az utat
Az életem

Uram!
Téged keresett már az első szó,
Téged akart az első mozdulat
Sok útról hitem, az lesz a jó,
És látatlanba választott Urat,
Az életem!

Uram!
Téged keresett már az első szó,
Téged akart az első mozdulat,
Látnom kell minden út hiábavaló,
Igy hát gyötrődve tovább kutat.
Az életem!

Uram!
Téged keresett már az első szó,
És soha
Nem éreztem, hogy megnyugtató.
Téged akart az első mozdulat,
És soha
Nem találta a Hozzád vezető utat
Az életem!

Uram!
Tovább keresett Téged minden szó,
Hozzád igyekezett minden gondolat,
Hogy lehessen benne minden újra jó,
Hogy találjon már végre-igaz Urat
Az életem!

Uram!
Hiábavalóságnak tűnt minden szó,
S kétségbe ejtett minden gondolat,
Nélküled céltalan sodródik a hajó,
S viharok közt nem talál partokat
Az életem!

És egyszer felém a várva várt szó:
Az én kegyelmem elég lehet néked,
Hogy soha semmi ne legyen hiábavaló,
Mert csak én vagyok egyedül az élet,
É ez elég lesz néked!
„Mert elég néked az én kegyelmem”

Ő már enyém! Tovább nem keresem!


„Ha”

Ha szemünk nem lenne csukva,
angyali hatalmakat látnánk,
s tűzoszlopok fénye ragyogna
az éjszakán át.

Ha szívünk nem lenne zárva,
dicséreteket énekelnénk,
s a föld minden határai
dicséretünk visszhangját zengené.

Ha kezünk nem lenne fogva,
tanítványi tetteket vinnénk véghez,
s a könnyes vetés után
roskadozna nálunk a kéve.

Ha mustármagnyi hitünk lenne,
győzelmeket nyernénk,
az Isten világosságában
Magunkra lelnénk.



Krisztus Panasza

Míg királynak csúfoltak, tövissel koronáztak,
rád gondoltam csupán.
Jaj, és ki tudja, hogy te gondolsz-e valaha rám?

Halálra kárhoztattak, ártatlanul elítéltek,
Hegyre vonszoltam érted roskadó keresztfám.
Jaj, és ki tudja, hogy te gondolsz –e valaha rám?

Keresztfára feszítve, szögektől átverve
Teérted szenvedtem a véres Golgotán.
Jaj és ki tudja, hogy te gondolsz –e valaha rám?

Ég és föld velem érzett, elsötétült, megremegett.
Meghaltam teérted tengernyi kín után.
Jaj,és ki tudja, hogy te gondolsz –e valaha rám?

Mint ahogy a halálban, most is,
A mennyekben rád gondolok, és szüntelen érted esd imám.
Jaj, ki tudja, hogy te, gondolsz –e valaha rám?


Még soha

Ajtódon nem kopogtam hiába sohasem,
Nem hagytad kialudni pislákoló hitem.

Soha nem hagytad el azt, ki Rád támaszkodott,
Karjaid közé vetted és Nálad megnyugodott.

Uram, Tőled csalódva nem jöttem el soha,
Te voltál, s Te vagy kőszálam,
S az életem Ura.

More Articles ...

  1. Mégis
  2. Mérlegen
  3. Te jársz velem
  4. Testvér ne csüggedj!
  5. Vajon mindent jóvátehetsz?
Page 31 of 32