Uram tarts meg engemet

Elindultam a keskeny úton,
Hogy kövessem az Égi Mesterem,
Elhagytam a bűnös világot,
Mely csak lelket gyötrő tövist terem.
De midőn nyomába léptem,
Felém csapott a bűnnek árja,
Elragadni akarja a lelkemet,
Mely remegve Feléd kiáltja,
Uram, tarts meg engemet!

Szent véreddel fehérre mossál,
Hogy boldognak érzem magam!
S nyugodtan remélem, hogy az Úr keze,
Betölti minden szükségem.
De jön a lelkemnek ellensége,
Jön a sátán, hogy beszennyezzen,
Küzdök vele, de az erő kevés,
Hogy lelkem dísze el ne vesszen,
Uram, tarts meg engemet!

Az út kemény, rögös nagyon,
Gyenge lábam már elfáradt,
Megálljak, visszamenjek?
Nem, Nem! Ad még erőt, ki eddig adott.
Küzdök tovább, és bízva bízok,
Szemem rajta csüng, Vezéremen.
Halld meg kérésem és teljesítsd,
A Te szent tiszta ösvényeden,
Uram, tarts meg engem!

Emlékeztető

Édesanyád csak levelet vár,
Kevéssel beéri, kevéssel.
És annyi titkos könnyet hullat,
Ha napok múlnak, s írni késel.

Tipegő kisgyerekkorodban,
Te mennyi kéréssel zaklattad,
Sietős dolgát hányszor hagyta
Te miattad, napjában félben.

Kenyeret szelt, puha fehéret,
Kis karcolást csókkal hegesztett,
Virrasztott lázas éjszakában,
Most haja fehér, keze reszket.

Levelet vár, simogatást,
Néhány gyermeki szót,
Ó, írj! Amit még ma megírhatsz,
Vigyázz, megírhatod -e neki holnap?

Az én hazám

Nem ez a föld az én hazám,
Én itt csak vándor vagyok.
El kell egykor mennem innen,
És mindent itt hagyok.
Boldog én itt nem lehetek sohasem igazán,
De van nekem egy sokkal dicsőbb hazám.

Ott, hol a sok csillag ragyog,
Fenn a kéklő égen,
Túl azon a távoli messzeségen.
Van egy ország, szépségét hiába mondanám,
Gyarló ész azt fel nem fogja,
Ott van az én hazám.

Ott, hol sötét éj nem borul
Soha a táj felett.
Ott, hol Isten dicsősége
Világít a Nap felett.
Ő a mindennek Alkotója, gondviselő Atyám,
Ott, hol az Ő dicstrónja áll,
Ott van az én hazám.

Ott, hol nem jő tavaszra tél,
Sem életre halál,
Az élet vize foly, s mellette az élet fája áll,
Mindenfelől tündöklő fény ragyog majd rám.
Ott, hol örök zöld a mező,
Ott van az én hazám.

Hol számtalan sereg zengi himnuszát,
Hódolattal veszi körül Isten trónusát.
Elbájoló éneküket, mintha már hallanám
Azok közt van a helyem,
Ott van az én hazám.

Mit földi szem még nem látott,
Mit fül nem hallhatott,
Mit embernek képzete el sem gondolhatott.
Az lesz majd az osztályrészem, egykoron odaát,
Ha elérem azt a dicső, boldog hazát.

Jézus az csak egyedül, aki oda tud vinni,
Hogy ha szívem rendületlenül Őbenne fog hinni.
Kérte tőlem a szívemet, és én Néki átadám,
Benne bízom, Őt követve elérem a szép hazám.

Ha e testben nem élek, szívem végsőt dobban,
Nem halok meg, hanem élek,
Sokkal szebben, sokkal jobban.
Akkor leszek én majd boldog, teljesen igazán,
Ha elérem azt a drága, azt a boldog szép hazám.

És Isten azt mondta: Nem

Kértem az Urat vegye el büszkeségemet,
de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta: büszkeségemet nem Ő vesz el,
hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges,
de azt felelte: Nem.
Azt mondta, hogy lelke egészséges,
a teste pedig csak átmeneti.

Kértem, hogy adjon nekem türelmet,
de azt felelte: Nem.
Azt mondta, a türelem a megpróbáltatás mellékterméke;
nem megkapni, megszerezni kell.

Kértem, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta: csak áldását adhatja;
a boldogság rajtam múlik, miképpen fogadom azt.

Kértem, hogy kíméljen meg a fájdalmaktól
de Ő azt mondta: Nem
„A szenvedés eltávolít a világi dolgoktól,
és közelebb visz Hozzá.”

Kértem,hogy adjon fejlődést,
de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta: a fejlődés az én dolgom;
de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem, hogy segítsen másokat szeretnem
úgy, ahogy Ő szeret engem.
Erre azt felelte: „Látom kezded már érteni…”

És adott nehézségeket, melyek erőssé tesznek.
És adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
És adott veszélyeket, hogy legyőzzem őket.
És adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
És Isten adott lehetőségeket.

Semmit se kaptam, amit akartam,
De megkaptam mindent, amire szükségem volt:
Imáim meghallgattatásra leltek.

Magába szállás

Jó leszállni önmagamba,
Megvizsgálni, mi van bennem?
Jönni biztos öntudatra,
Mit kell kérnem, mit kell tennem?

Nálam van-e Jézus Lelke?
Egyezik -e a szívem Véle?
Vagy a világ uralkodik benne?
S nem süt már ott a Nap fénye?

Megvizsgálom hát bensőmet,
Jézus, segíts e munkában!
Lássam tisztán érzelmeimet,
S ne tespedjek a homályban.

Pótold Uram, sok hiányom,
Üdítsed fel bágyadt lelkem!
Élj szívemben jó Megváltóm,
S nagy napodra tarts meg engem!