Erő mely nem hagy el soha
Egy szó, mit úgy hívnak „erő”,
Felülről való az, magadtól el nem érhető.
Ott van veled, ha napjaid befeketednek,
Mert Jézus adta azt gyenge szívednek.
Megkaptad az erőt,
De harcaidnak, még nem lesz vége,
Jön a gonosz,
És újabb borút állít elébed.
Akkor kell igazán használnod az erődet,
Mikor az egyre több teher alatt úgy érzed,
Nem bírod tovább, leteszed a fegyvert,
Elveszítetted a csatát.
De miért veszítenéd el, hát hol az erő?
Ekkor kitör a Napfény,
Szemedből könnyek törnek elő.
Keményen felállsz,
Ereidben a vér újra pezsdülő,
Testvérem, ez az „Erő”!
Nagy Róbertné Dózsa Anita