Karácsony előtt

Legyünk egy kicsit csendben,
Födje mély csend a szíveket.
Mert a sötét elgyötört földre,
Karácsony közeleg.

Jó, ha a lelkünket messze hagyja,
A hajsza, a lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra,
Karácsony lesz megint.

Kezem a jászol előtt szépen
Imára kulcsolom,
Nyomorúságom, szegénységem,
Mind elpanaszolom.

Szívem kitárom, kérlek, add meg,
Ami nincsen nekem.
Csodáddal, csodálatos gyermek,
takard be az életem.

Hadd legyen szívünk  csendje,
Imáddal tele,
Újra leszáll a sötét a földre,
Karácsony éjjele.

Betlehemi Csillag

Betlehemi fényes csillag,
Gyúlj ki ma az égen.
Árassz békét, szeretetet,
Úgy, mint valaha régen!

Vágyakozunk élet-vízért
Betlehembe menni,
A Megváltó bölcsőjénél,
Tisztességet tenni.

Hirdess örök himnuszt,
Örök Isteni kegyelmet,
Lángolj fel minden szívben,
Fényes égi jelnek.

Így lehessen nagyon boldog,
A mi karácsonyunk,
Jó Istenünk, karácsonykor,
Ezért, imádkozunk.

Makovei János

Azon a Karácsony Éjszakán

Azon a Karácsony éjszakán
A fény a földre költözött.
Azon az ősi-sötét éjszakán,
A magas Ég a Föld között.
Isten szava zendült hatalmasan,
Nem dörögve, nem rémítőn.
Sziklák sem mozdultak meg,
Az ősi, magas bérc-tetőn.

Azon a Karácsony éjszakán
Gyermek sírt fel csendesen.
Elhagyott istálló szegletében,
De én ma is ezt a sírást lesem.
Mert ez volt az Isteni szózat,
Új élet sarjadt, új és bűntelen.
Reménységem már csak Ő,
Az Ő élete lehet, ez- kegyelem.

Azon a karácsonyi éjszakán,
Kősziklák zuhanását vártam,
Hogy sötétben gyötrődő életem
Eltapossa igazságosan, bátran.
Hogy sötétben fejezzem be rövid,
Sötétben kezdett életem,
Mert a föld porában már rég,
Dicső fény-virág nem terem.

Azon a Karácsonyi éjszakán,
Angyalok kara vígan zengett,
S én mégis gyermek sírását vártam,
Hála Istennek, meglett.
Szívemben, lelkemben azóta is
Áldom Őt, a legdrágább Fiút,
Ki halk sírásával, üzente meg,
Bűneimből, lesz egyszer kiút.

Azon a Karácsony éjszakán,
A föld világosságba öltözött,
Azóta biztosan látom az utat,
A magas Ég és Föld között.
Azóta tudom, az Isten szava
Nem sziklaként zuhan le rám,
Egy gyermek sírásával szól,
Ma is, egy sötét éjszakán


Makovei János

Adventi Csend

Adventi csend van,
Nincs hang, csak a Lélek beszél.
Adventi csendben,
Lehullok Uram eléd.
Adventi csendben
Csak hitem kis mécse ég.
Adventi csend van,
Körülöttem mély a sötét.

Adventi csend van.
Készül-e mond a szíved?
Adventi csendben,
Gyümölcsöt hoz -e a hited?
Adventi csendben,
Szunnyadsz -e tán? Lámpád nem ég?
Adventi csend van,
Krisztus vár éretted még.

Úr Jézus eljöttem

Úr Jézus, eljöttem én is,
Szívből köszönteni Téged.
Lehet, hogy ma sok lesz,
A látogatód, vendéged.
Milyen sokan is vannak,
Pásztorok, keleti királyok,
Én egyedül vagyok csupán,
De ha kell soromra, várok.

Kicsiny vagyok elhagyott,
Istállóban, jászolod mellett,
Épp elférek, hadd legyek,
Egész nap itt Veled.
Nincs sok-sok pénzem sem,
Vagy fényes, drága kincsem,
De amim van, elhoztam mind,
Engedd, hogy ma odahintsem.

De elhoztam kicsi kis szívem,
Had maradjon Nálad,
És nem érheti akkor sok bú,
Meg keserves gyermeki bánat.
Hadd szerethesselek Téged,
Ezután, igazán, örökre nagyon,
Kicsi szívem most mindenestől,
És egészen Nálad, itt maradjon.