Hazatérve

Hazatérve naponta,
Nincs ennél jobb dolog.
Amikor mindenki tesz-vesz,
Munkájában sürög-forog.

Otthon lenni olyan jó,
Nem mennék én messze földre,
Hisz aki messze ment, az is
Fájó szívvel haza jönne.

Így tett a tékozló fiú is,
Amikor nem maradt semmije,
Haza, haza, csak haza,
Ezt dobogta elárvult szíve.

És hazatért nyomban,
Az Atyai házhoz megbánva tettét,
Az Atya is fogadta,
Mint megtalált gyermekét.

Érettem

Értem hagyta el Jézus a Mennyei trónusát,
értem lett ember Fiává is.
Értem született kicsiny gyermekként istállóban,
értem lett hazátlan, szegény és félreismert.
Értem járt-kelt áldást árasztva a Szentföldön,
értem hívta el az apostolait.
Értem hullatott véres verejtéket a Gecsemáné –kertben,
értem fogadta el imádság közben a halált.
Értem viselt el gyalázkodást, tagadást, és gúnyolódást,
értem hordozta vérezve a töviskoronát.
Értem feszítették a keresztre,
értem szögezték át a kezét.
Értem lett átokká és Istentől elhagyottá,
értem szakadt meg a szíve, ki értheti meg ezt?

Értem szállt alá a halottak birodalmába,
értem ujjongtak a Mennyben győzelmi éneket.

Értem nyílt meg győzelmesen a sír ajtaja,
értem ment fel dicsőségesen a Mennybe,
értem nyert hatalmat, uralmat, és koronát.
Értem áll könyörögve Isten trónusa előtt,
értem tartja készen a Mennyben a lakhelyemet.

Értem jön majd el dicsőségesen erre a Földre,
hogy én Mennyei polgár lehessek, Őáltala.

( írója ismeretlen)

Isten előtt elcsendesedni

Ha napjában csak egyszer
Kicsit elcsendesülnél,
S egyedül Isteneddel,
Egy kicsit csendbe lennél.
Kérdések oldódnának,
Balzsam hullna a sebekre,
Az a csendesség lenne,
Az út az örök életre.

A Társ

Az Úr Isten mondotta:

„Nem jó az embernek egyedül lenni,
Szerzek néki segítőtársat, hozzáillőt….”

Nem az, akit kutató szemed meglát,
Nem az, aki jól ismeri életed titkát.
Nem az, akit könnyű útitársul kérni,
Nem az, aki megáll távolságot mérni.
Nem az, akit sok ember annak láthat,
Nem, nem az a te Isten-rendelt társad.

Nem az, aki könnyen feled bút és gondot,
Nem az, akit sokszor élet-gondja rontott.
Nem az, aki vállára veszi az egész világot,
Nem az, aki mindig nagy csodákat látott.
Nem az, akinek soha semmi meg nem árthat,
Nem, nem az a te Isten-rendelt társad.

Nem az, akit szépség ékít, nyers erő ruház,
Nem az, akit te igazán megfelelőnek találsz.
Nem az, aki mindenáron társad akar lenni,
Nem az, aki mindenben „én”- soha nem - „mi”.
Nem az, aki takarja a Napot, csak őt lássad,
Nem, nem lehet az Isten-rendelt társad.

Aki szívét adja, nem kifosztottan összerogyva,
Aki terhet visz, de mindig két kezedet fogva.
Aki maga szenved, ha útközben valamivel megbánt,
Aki nem csak arat, de a vetésben is hittel elszánt.
Ne bánd, ha az érkezőt másként vártad,
Csak ő lehet a tied, az Isten adta társad.

Írta: Makovei János

Ha e földi élet véget ér

Ha e földi élet véget ér,
Eljön számodra is a megmérettetés,
Meg kell állnod a Teremtő Istened előtt.
Nem lesz senki veled, nem lesz barát,
Nem lesz tanácsadó, sorsod el nem kerülheted.

Ha e földi élet véget ér,
Számot kell adni, mit s hogyan cselekedtél.
A Jó Isten szabad akaratot adott,
Benne számodra szeretetét, kegyelmét rejtette el,
Ó, lélek, felfedezted és elfogadtad ezt.

Ha e földi élet véget ér,
Meg semmit nem másíthatsz,
Új döntést már nem hozhatsz,
Bármi vár rád, érte senkit nem okolhatsz.
Vedd kezedbe most a sorsodat,
Ma még lehet, ma még vár reád szerető Urad.

Ha e földi élet véget ér,
Megszűnik minden lehetőség, minden esély.
De ha még itt a hit, a szeretet és remény,
Legyen tiéd mind az, amit Krisztus ígér,
Vezessen utadon, a „Szeretet, Hit, és a Remény”!

Írta: D.L.