Amikor nincs tovább
Egy darabig elvisz a láb is,
de gyilkos ingoványhoz ér,
félelmetes szakadékhoz ér,
zúgó folyam partjához ér,
és akkor, nincs tovább.
Egy darabig elvisz a szív is,
utat lel az ingoványon át,
lélekvesztőt a folyamon,
aztán elér oda, ahol
a szívnek nincs tovább.
És ha már a szív sem lel utat,
át a gyilkos ingoványokon,
folyamon, sellőn, tengeren,
a hiten, a hiten a sor,
és mégis van tovább.
Nincs tovább, mert vége az útnak,
és nincs tovább küszködés,
és nincs tovább fájdalom
Csak az élet, csak az öröm,
béke van tovább.
írta: Túrmezei Erzsébet