Add tovább

Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár egy apróság,
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább.

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mer érdekes,
Egy kép, vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább.

Ne feledd a másik fájdalmát.
Te kell, hogy segítsd az úton tovább,
Egy kedves szó, vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikban.
Add tovább.
Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát.
Add tovább.

Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább.

Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád.
Ne tartsd meg magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább.

Mennyire nagy öröm adni, ezt újra és újra megtapasztalom. Nincs szükség nagy vagyonra, ahhoz, hogy másokat boldoggá tegyünk, vagy valakinek épp egy szebb napot okozzunk. Telefonos munkát végezve, jól tudom, hogy milyen örömmel tölthet el egy embert egy egyszerű mondat, mely így hangzik: „Legyen szép napod!” Ez csak egy mondat, mely a telefon másik oldaláról, egy ismeretlentől jön és mégis örömmel tölt el. Isten értékes, érző embernek teremtett meg mindannyiunkat, ne vonjuk meg másoktól mindazt, amit Tőle kaptunk. Mert minél többet adsz, annál gazdagabbá válsz. Minél több szeretetet adsz másoknak, annál több marad meg neked. Mert az, amit Isten ad kifogyhatatlan, mindig utána tölt, te csak adj bátran.

Pünkösdi imádság

Válj valóra szent ígéret,
Pünkösd Lelke, szállj le ránk.
Tündököljön bennünk fényed,
S nyíljék szóra néma szánk.

Éhes ajkak ezre várja,
Áhítozza az Igét.
Késztesd lábunk indulásra,
Hadd mehessünk szerte szét.

A kőkemény szívekre
Hulljon általunk mag,
Végtelen az Úr kegyelme,
Békességet, üdvöt ad.

Erre vár ma minden ember,
Legyünk hát mi eszközök,
Járjunk hitben, szóljunk tűzzel,
A tévelygő juhok között.

Lobogj bennünk Pünkösd lángja,
Régi énünket tűzre vesd!
Hitmécsünket napról-napra,
Szent olajjal töltögesd!

Lelkünk óvd a lankadástól,
Mert ha végig jól megáll,
Egykor éltünk oltáráról,
Jó illatként Mennybe száll.

Pünkösdi ima

Lehelj rám Uram, szent leheleteddel,
Árassz el bennünket áldott Szent Lelkeddel.
Erőtlenek vagyunk, a jó tetthez gyávák,
Segítséged nélkül, elhagyatott árvák.
Szegények és árvák.

Földünkön a gonosz ekéje szánt végig,
Kínzó ostorától egész világ vérzik.
Ki tudja, hogy hol van e bűn harcának vége?
Emberi erő már nem állhat elébe.
Ki állhat elébe?

Uram, Aki egykor élted adtad értünk,
Kegyelmesen ma is megbocsátod vétkünk.
Bűnvetésünkből már oly sokat arattunk,
Túl sokat arattunk.

Bezárt ajtók mögül kiáltunk Hozzád fel,
Pünkösdi szent tűzzel gyávaságunk űzd el.
Tégy apostolaiddá, kik romokon járnak,
Hirdetik, hogy eljött Istennek országa!
A megtértek országa!

Pünkösdi csoda

Szomorkodó, de égre néző lelkek,
Imádkoztak, még mindig reménykedtek.
Együtt voltak a tanítványok árván,
Mesterükre titokban várván.

Csoda történt, megjelent nekik Jézus,
Lélekben jött és íme: Test, vér, hús.
Zárakat tört, ajtónak szívnek zárját,
Megmutatta a hívőknek útját.

Új testet kap, ki hiszi Jézus szavát,
Üdvösséget, ki kinyitja a szíve ajtaját.
Szent lélek szól minden Jézusi szóban,
Velünk marad Jézusunk rosszban, és jóban.

Csendes percek

Az első szó reggel a Tied legyen,
Mielőtt bárki szólna.
Előkerül az öreg Biblia,
Mennyei világodnak rádiója.

Kanyarognak a fekete sorok,
S felragyog bennük a fénylő üzenet.
Uram, hozzám szólsz, szívem közepébe,
Mint röntgensugár hatol be szemed.

Hogy általában mindent tud Isten,
Gyermek – hittankönyvben benne van.
Térdem remeg, beleborzong lelkem,
Ennyire mindent? Ilyen pontosan?

Elvesztem hát? Ez elviselhetetlen,
Vesébe látó Isteni tekintet…
De minden bűntől- hirdeti a könyv-
Jézus vére megtisztított minket.

És térdre hullva imádkoztam,
Bűnvallás, kérés, mind felszínre törhet.
És hála, hála mindig mindenért.
„ Megnyittatik a zörgetőnek….”

Pár perc pereg le, mozdulatlanul,
Csodálva mondom,
„Micsoda az ember?”
Bejárja az örökkévalóság tájait,
Találkozik a végtelennel:
Bűnös szíve a kegyelemmel.

Írta: Siklós István