Hová rohansz?
(részlet Radics Ágnes roma hívő verséből)

Hová rohansz? Ki elől menekülsz?
Nem gondolod, hogy valaki tudja a sorsod!
Hidd el, nem bújhatsz el, kimért az osztályrészed.
Isten haragpoharát el nem kerülheted.
Hát jól vigyázz!

Hová rohansz? Ki elől menekülsz?
Mert én tudom, mi romák,
Mi sem vagyunk elfeledve Jézus Krisztus előtt.
Mert a roma népnek is Isten az Úr!
Megváltott minket a Golgota kereszten,
E megváltás örömét elfogadom és hiszem.

Hová rohansz? Hová menekülsz?
Jaj annak, aki Alkotójával perbe száll!
Egy napon számon kérnek, ezért jól vigyázz!
Utad széles, az engedetlenek járnak rajta,
A lázadóknak kárhozat a sorsa.

Hová rohansz, hová menekülsz?
Szól az Isten egyszer, kétszer!
Álmában is megérinti őt.
Nem jó, amit cselekszel, megállj!
Eddig jöjj, ne tovább!
Ellene állj kevély habjaidnak,
Mert Isten a kevélyeknek ellene áll.

Alázatos lélek, mely Isten nevét magasztalja,
Ez kedves néki, a bűnbánó ima.
A töredelmes lélek Istennek hajlik meg,
Nem magasztalja fel magát,
ha a Bibliába magára ismer.

Ti, Jézus népe, barátaim!
Ti ne rohanjatok, ne meneküljetek!
Örömmel járjátok a földi életet,
Hálaadással járj, és nyugodj le gondtalan,
Így lesznek elégedett boldog éveid.
Ez is Istentől van.

Csak a célra nézz!

Versenypályán futó ember,
Csak a célra nézz,
Mérhetetlen öröm vár rád,
Ha majd célba érsz!

Bár a sátán sok akadályt
Gördít majd eléd,
De Jézus szól: veled megyek,
Hogy a célt elérd.

Hű Megváltóm,
Ha így biztatsz, boldogan futok,
Tudom, Veled tűzön, vízen,
Célhoz juthatok.

Futásomhoz nap-nap után,
Te adj új erőt,
Célhoz érve leborulok,
Szent Atyám előtt.

Mily öröm lesz
Meglátnom majd lelkem fényhonát,
S abban, eddig még nem látott,
Szebbnél szebb csodát.

írta:Pecznyik Pál

Van -e még?

Megvallatlan bűnöm Előtted,
Nem titok, ha nálam rég el is felejtett.
Miről már nem tudok,
Azt is bocsásd meg nekem!
Hiszem, ha belegondolok,
Oly nagy volt utánam lajstroma,
Éltem ádáz ostroma…
Tudom, elfedezted,
Mit jóvá tenni nem tudnék soha,
Noha, elédbe tártam sokat.
Nem említve másokat.
Azokat, miket feledésbe temettem,
Ezért Uram, mit nem említettem?
Azokért is bocsánat,
Mert, bú és bánat.
Habár nem akartam,
Előtted én eltakartam.
De most újra véresre vakartam,
Az égető viszkető csípést.
Mit gonoszság csalánja okozott.
Kérlek, mondd erre is Uram:
„Megbocsáttatott”

irta: Kalamár László

Lót történetének margójára

Ki visszanéz, sóbálvánnyá mered,
Azt megbénítja, s leköti a múlt.
Csak azt látja, hogy elsüllyedt vidéken,
Neki virágos kiskertje virult.

Csak azt látja, hogy füst száll fel a helyről,
Ahol nemrégen még háza állt.
Nem látja a hegyen az életet,
Csak a völgyben a fájdalmas halált.

Ki visszanéz nem való a harcra,
Eddig bármilyen erővel szaladt,
Sóbálvánnyá lett annak az arca,
Aki visszanéz egy pillanat alatt.

Sóbálvánnyá lesz annak a szíve,
Nehéz kővé, mi mégis egyre fáj.
Sóbálvánnyá lesz annak a szíve,
Nehéz kővé, ki félúton megáll.

Írta: Csiha Kálmán

Krisztusvárásban

Úr Jézus, nem tudom, balga vagyok,
Vagy okosak seregében várok?
A Vőlegény Te vagy, s a választ
Csak egyedül, Uram, Te tudhatod.

Mit tegyek, hogy ne balga legyek?
Jézus, Te tégy okossá engem!
Add, hogy a kegyelem olajával,
Mindig égő lámpás lehessek.

Te tisztítsd meg a fehér ruhámat,
Tiszta, hű szívet adj, míg tart a ma,
Hogy éberen várhassalak Téged,
Mikor megnyílnak a fellegek.

Trombitaszótól zeng a mindenség,
Színről-színre láthatlak akkor, hiszem,
S tudom, hogy egy lehetek Veled,
Drága Megváltó Istenem.

Írta: H. L. Cs.