Vonj engemet Teutánad
Puha, mohás pázsit között
Indult el az életem.
Atyám karja volt fölöttem,
Akkor is a védelem.
Később aztán, ahogy nőttem,
Nehezebbé vált az út.
Hála Néki az életem,
Az Ő karjába hullt.
Évek jöttek, évek múltak,
Sok tövis és buktató,
Nála leltem szeretetre,
amely megnyugtató.
Vonj engemet Teutánad,
Hadd fussunk,
Minél többen kegyelmedből,
országodba juthassunk.