Szeretetet csak adni lehet
Szétteríti fátyolát az alkony,
Finálé-hoz közeledik a felvonás.
Hát hadd múljon el, aminek múlnia kell,
ne keress ajtót, maradást,
hisz úgysem találsz, úgysincs tovább.
Aztán újra és újra várok valamire,
azt hiszem a szeretetre,
de hát a szeretetet csak adni lehet,
ez a módja annak,
hogy szétszórva előre odaadjad,
hogy megsokszorozva visszakapjad.
Ha nem is azoktól, akiknek szétosztod,
hanem másoktól Isten szívén át,
aki látja, miként pazarolod,
szíved szeretetét, életed javát.
Így működik ez a bonyolult szerkezet,
ez a furcsa, mégis csodálatos világ.
Csak így várhatunk szeretetet,
és nyílhatnak meg ajtók,
és így mégis van tovább….