Vajon mindent jóvátehetsz?
Mit embertársad ellen vétkeztél,
Te azt vele talán mind jóváteheted.
Ám van, mi sokszor semmiségnek látszó,
És jóvátenni többé nem lehet.
Bűnét megbánva egyszer felkereste,
egy pletykás asszony lelkipásztorát,
tanácsot kérve: „hogy tehetné jóvá,
a sok hamis hír, végtelen sorát?”
Vegyen magához kedvesem egy párnát,
s a megbántottak küszöbére mind
tegyen belőle egy-egy tollat, aztán kérem,
hogy jöjjön el megint!
Furcsa tanács, de a nénink megfogadja.
S úgy jár, ahogy közülünk járna sok,
Ha osztaná a tollat házról- házra,
Hogy kiürül a degesz párnatok.
„Megtettem.”- szól a paphoz „Rendben van hát?”
S dicséretet remélve rátekint.
Sajnos még nincs… ez volt a könnyebb,
Most menjen el, és szedje össze mind!
Nagy sokára visszamegy az asszony,
S kezében üres ciha beszél.
„Kerestem testvér, óh de mindhiába
A tollat elfújta a szél.”
Mit embertársad ellen vétkeztél,
te azt talán mind jóváteheted,
Ám van mi sokszor semmiségnek látszó,
És jóvátenni többet nem lehet.