Hűséggel vártam Rád
HŰSÉGGEL VÁRTAM RÁD
Hűséggel vártam Rád,
Én igazán vártalak.
Pedig azt sem tudtam,
Hogy a világban merre vagy?
Voltak az életemben,
Hullámhegyek és völgyek.
De kitartóan az Úrra néztem,
És a könnyeket letöröltem.
Istentől vártalak, hogy egy nap,
Szépen csak betoppansz elém.
Igazi öröm lesz a pillanat,
Mikor a kezed megfoghatom én.
Hűséggel az Urat szolgáltam,
De szívemben mindig vártalak.
És egy szép napon valóban,
Az Úr akaratából megláttalak.
Szívem nagyot dobbant akkor,
Szememben megvillant egy fény.
Éreztem, hűségem jutalmául Isten,
Elhozott, és letett én elém.
Most fehér ruhában állok,
A kezem, kezedbe teszem én.
És hogy már hozzád tartozok,
Életünket bearanyozza a fény.
Az, hogy az áldás rajtunk legyen,
Fogd te is erősen az Úr kezét!
Mert „a hármaskötél nem szakad el”,
Azt semmi nem tépheti szét.
2016.04.23.
A verset egy kedves testvérnő mennyezőjére írtam.
D.Lné