Amikor Isten szól

Amikor Isten szól, én hallgatok.
Amikor imádkozok, Isten hallgat.
Amikor Ő szólít, sokkal többet mond,
Mint amannyit felfoghatunk,
Mégis megnyugszok, mikor fohászkodok.

Mert imáimban ott van, Akivel beszélgetek,
Ezért elcsitul bennem a zaj, a lárma.
Nem is fenyegeti már semmi az életem,
Ha azt bizalommal kezébe teszem.

írta: F.Farkas Rozália

Hogy kicsoda az én Istenem

Hogy kicsoda az én Istenem?
Aki talpra állít, ha elesem,
Aki kivont engem a halálból,
És megszabadít minden gonosztól.
Aki megerősít a képmutatók ellen,
Hogy végképp el ne keseredjem.
Hogy tudjam és érezzem:
Övé a bölcsesség és erő,
A titkok titka.
És a szívem, ha elé viszem,
Átélhetem a hétköznapok csodáját.
Beteljesült evangéliumát.
Veled vagyok minden napon,
És azon túl, a sötét,
Megvilágosult hajnalon.
„Minden verebecskénél,
drágább vagy nekem,
És nem engedem, hogy egyetlen,
hajszálad a fejedről leessen.”

Ó az én Istenem!
A csodálatos, kihez hasonló,
Felfoghatatlan nem létezik,
Aki igazgat és kegyelmet ad,
Ennek a lángoló világnak.
Kinek keze fel van emelve ítéletre,
De még tart ma, és minden nap,
A kegyelem!
Számomra-számodra szüntelen!
Ő az én Istenem!

írta: Békési Mária

Ne mondd

Ne mond, hogy visszamenni,
Nem volna már erőd,
Ne mond, hogy késő van már,
Jobb lett volna előbb.

Ne mond, hogy a szeretet,
Elnyűtt vagy elszakadt,
Össze lehet még kötni,
Az elnyűtt szálakat.

Ne mond, hogy a szép érzés,
Csak mulandó csoda,
talán csak elhalványul,
Ha a sorsa mostoha.

Talán hűl egy kicsit,
Ha nem vigyázunk rája,
Sápad, mint a szikes föld,
Hervadó virága.

De ha szíved vágya kél,
A békesség után,
Ha nehéz is az úton,
Visszamenni muszáj.

Nyújtsd kezed annak,
Ki megbántott tégedet,
A Megbántott isten is,
Kezet nyújtott neked.

Felfelé

Lázadó szívem Uram kitárom,
Segítségemet csak tőled várom.
beszélj velem, óh Istenem,
Segíts célod megértenem.

Ird a szívembe az akaratodat,
Hogy el ne hagyjam drága utadat!
Hiszen látom én, hogy minden elhágy,
Múlóbb az öröm, a szivárványnál.

Ha valami szép van e világon,
Mind csak tőled várom, óh én királyom
tőled való szent szeretet,
Had kövessem azt, hisz Mennybe vezet.

Húsvéti öröm

Elhengerítve már a sziklatömb,
Kitárva tátong már a sziklabolt.
Ujjongva hirdeti a Menny, s a föld,
Halleluja, az Úr feltámadott!

És hirdetik az első szemtanuk,
Hogy újra él a drága Messiás,
Ezzel telik meg szívük és szavuk,
Már nem érdekli őket semmi más.

E szent öröm bennünk is győzze le,
A félelembe bújt önérdeket,
S szívünk az élő Krisztus töltse be,
Bátor szólással a gyávaság helyett.

Bizonyságul, hogy teste nem halott,
Vigyük ma is mindnyájan szerteszét,
Hogy hálával életet adott,
Hogy feltámasztja minden gyermekét.

Bizonyságul éljük át ezt az örömet,
S a most is élő Krisztus életét
Ki, mint a fán kínhalál előtt,
Most is kitárja értünk szent kezét.

És mondjuk el, e földre értünk jött,
Értünk halt meg, s fel értünk támadott.
Fogadjuk hát ma még szívünk be őt,
Nyíljék meg már a büszke sziklabolt.