Hálám

Szívem mélyéből fakad fel a hála,
Ha kegyelmedre gondolok én Uram.
Ujjong a lelkem, nem lesz már halála,
A megváltás ösvényén Feléd visz az utam.

Kihoztál a népek tengeréből,
És bekötözted sebzett életem,
Kiragadtál a sátán kezéből,
Óh, szálljon érte hálaénekem.

Szóltál: Fogadd! Itt a drága szent kenyér,
Abból új élet fakad!
Így öröm, békesség hozzád majd betér,
És utolsó percig nálad marad.

Naponként faragtál nagy szeretettel,
Míg tégla lehettem Egyházad falán,
És eljegyeztél magadnak kenettel,
Hogy részem lehessen a nagy vacsorán.

És adtál drága, kedves közösséget,
Ahol megpihenhet elfáradt szívem,
S munkába állítottál azért,
Hogy a magam keresztjét, könnyebben vigyem.

De száll a világ pora, és úgy tapad,
Tisztogass naponként! Ez a kérésem.
És, hogy Benned élni, örülni szabad,
Legyen érte hála az életem!

Állni előtted

Állni előtted, és nézni Rád,
Sohasem kérdezni, hogy kezed mit ád?
Csak az arcodat látni, és a töviskoronát,
S mondani buzgón egy hálaimát!

Hogy értem haltál, és ontottál vért,
Égő sóhajod ékesen beszélt.
Legyél Te nekem, kőszirt menedék,
Ölelj magadhoz, hogy ha fáradnék!

Töröld le könnyem, hogy ha keseregnék,
Tisztítsd látásom, hogy ha nem jól látnék.
Legyen felettem nyitott az ég,
Soha sem felejtem, ami még szép.

Egekben lévő arany koronám,
Atyám szerelmét, Lelke szent szavát.
Hogy odafönt lehessen örök hazám,
Segíts úgy élni, Drága jó Atyám!

Víz alatt

Háborgó tengeren sodródom, ments meg Mesterem!
Elfáradtam, megterheltek, félek, hogy elveszem.
Nincs rajtad kívül, aki ismeri a lelkemet:
Tarts, meg kérlek, míg fújnak a nagy szelek!

Víz alá merülve várlak,
Szívem áldozata engedelmesség.
Követem Uram jó példádat:
Hordozom szövetséged jelét.

Betölteni jövök minden igazságot,
Amint kérted egy életen át.
Meghalok, és feltámadok,
Követni akarom Isten Fiát!

Víz alá merülve nézlek,
Elutasított egy bolond világ.
De engem Isten szeretete éget:
Te vagy bennem a világosság!

Meghalok bűneimnek, feltámadok Krisztusnak,
Szellem által született vagyok,
Új tömlője leszek az új bornak:
Minden régit elhagyok!

Önátadás

Énekszóval áldom Jézust,
Értem földre szállt le Ő!
Minden vétkem-átkom hordta,
Szenvedett a Megmentő.

Itt a szívem drága Jézus,
Hódolattal átadom.
Téged nézlek, míg csak élek,
Hűen járok utadon!

Boldog hittel vallom Jézust,
Ő az út, és Ő a fény.
Míg csak szóra nyílhat ajkam,
Dalt csak róla zengek én!

Tőled engem drága Jézus,
El nem téphet semmi már.
Légy a lelkem biztos vára,
Mindörökké, nagy Király!