Ki az, Aki így szeret?


Mindig van ideje meghallgatni,

És nem küld el, ha hozzá mész.

Az ellenségnek nem árul el,

És a szívedet nem tépi szét.


Ő soha nem pletykál utánad,

Jó barátod lesz, ha te is akarod.

Nem örül soha a bánatodnak,

De veled van minden napon.


Benne megbízhatsz mindig,

És ha akarod, fogja a kezed.

Veled lesz az úton végig,

Fontos vagy néki, mert szeret.



Ő igaz szeretettel vár rád,

Minden körülmények között.

Fáj neki, ha szomorúnak lát,

És minden vérző sebet bekötöz.



Tudtad, hogy Ő odaadta az életét,

A Golgotai kereszten érted?

 Mert igy, Jézus Krisztus vérén,

Isten, már tisztának lát téged.


 Jézus meghalt ott a Golgotán,

Hogy bűneinket vállunkról átvegye.

Hatalmas, nagy volt értünk az ár

És így lehetsz az örökélet részese.

Dózsa Lajosné


2017 11.18

Költözz a szívembe Szent Lélek

Költözz a szívembe Szent Lélek!
Boldogan helyet adok Néked!
Légy ezen túl mindig velem,
Ne legyél, csupán a vendégem.

Érezd otthon magad nálam,
Szívem ajtaját Neked kitárom.
Ezentúl életem útját Te vezesd,
Minden napon ezt kívánom!

Te vezérelj el minden igazságra,
Hozd fel bennem a bűnök özönét!
Ne engedd, hogy más úton járva,
Elveszítsem a „megváltás örömét”.

Legyél velem, amikor búsulok,
Arcomról töröld le a könnyeket.
Fájó szívem hadd legyen boldog,
Zajos életemben te tegyél rendet!

Tölts tele a szívem Szent Szellem,
Hogy Veled csordultig legyen!
Érezzem, hogy itt élsz bennem,
Drága Szent Szellem Istenem!

Írta: Dózsa Lajosné

2014 06.07.

 

Maradj egy kicsit csendben

Maradj most egy kicsit csendben,
Hagyd, hogy a Szent Lélek beszéljen!
Lágy hangját, ne füleddel halld meg,
Hanem akard, a szívedhez elérjen.

Szíved ajtaját tárd ki Néki mindenkor,
Hívd be, hogy ott lakjon nálad!
Legyen Ő szíved lakója ott,
Legyen néked hűséges, erős Társad!

Ő a Segítő, Vigasztaló, Pártfogó,
Kell -e embernek több ettől?
Ő lesz életedben az igaz szó,
És szeretni fogod, szíved mélyéből.

Hagyd, hogy arcodat megsimítsa,
Bársonyos, lágy, finom érintéssel.
Kérd, hogy életed megigazítsa,
És tanulj meg tőle élni, szeretettel.

Hallgasd, most csak Ő beszéljen,
Járja át tested, lelked, szelíd hangja.
Szíved Tőle soha ne féljen,
Mert nem tör reád a haragja.

Jöjj Szent Lélek, mesélj most nekünk,
A csodás Mennyről, az örök hazáról.
Ahol mindenkor Jézussal leszünk,
Most még csak emlékezünk a szaváról.

Írta: Dózsa Lajosné

Szívemben élni fog
 
Homályban dereng már előttem az arca,
De az emléke megmarad örökké!
Fülemben van most is lágy hangja,
Szelíden, ahogy jóra intett rég.
 
Úgy érzem, meg kellene köszönni,
Hogy életet adott, és felnevelt engem.
Hálás szívvel ráemlékezni mindig,
Ő hozzá illő, méltó szeretettel.
 
Mint gyermek sokat rosszalkodtam,
De nem tudtam, hogy ez fáj neki.
Gyakran volt szomorúság az arcán,
Bár az okát soha nem tudta senki.
 
Keveset panaszkodott,
A szomorú sorsát szótlanúl tűrte.
Két keze mindig sokat dolgozott,
De ha elesett, nem volt, aki felsegítse.
 
Élete nem rejtett számára örömet,
Legtöbb a munka, a gondoskodás volt.
Törékeny alakjáró fájón emlékezem,
Szemembe könnyet falaszt a múlt.
 
Ő nem pletykált, nem veszekedett,
Szavaival soha senkit nem bántott.
Béketűrő csendes természete,
Mindenki előtt példamutató volt.
 
Anya volt, aki gyermekeire vigyázott,
Folyton csak a jóra tanított minket.
Dolgos két keze mindig csak adott,
Jóságos szíve legyen áldott érte!
 
Ő tanította meg velünk az imádkozást,
Amikor esténként lefeküdtünk.
Összekulcsoltuk két kezünket és várt,
Hogy szépen, elcsendesedjünk.
 
Aztán a Hit magja szívünk talajába esve,
A mély barázdába szépen kihajtott,
És az együtt imádkozások eredménye,
Hogy erős Hitre engem megtanított.
 
Miután megöregedett, mi segítettük
A keskeny utat végig járni.
A Lelke szeretett volna élni még köztünk,
De a teste már vágyott megpihenni.
 
Dózsa Lajosné
2019. 05. 14

 

 

Anyák napja
 
Nekünk minden nap ünnep,
Ha ránk mosolyog Édesanyánk,
Senki sem vígasztal úgy,
Ha a nagy, nagy gondunk bánt.
 
Ma őket köszönti szívünk,
Gyöngéd gyermeki szeretettel,
Legyen minden nap ünnep,
Kívánjuk ma ragyogó szemekkel
 
Dózsa Lajosné

Hűséges Anyám
 
Fejemre tette két kezét Anyám,
Szemembe nézett két szeme.
Felejthetetlen lett nekem,
Nyílt tekintete.
 
Kezében mindig munka volt,
Beteggé hányszor tett az.
S hálát nem várva hallgatagon,
Lett ő az áldozat.
 
Csak azt nem értem Jó Anyám!
Hűsége, honnan vett erőt?
Hogy annyi gond és szenvedés,
Meg nem törte Őt.
 
De láttam olykor csendesen,
Ha összetette két kezét,
Imává nőtt sóhajából,
Felnevelte a Hitét.
 
Ma érte kérlek, Óh Uram,
Hogy áld meg most gazdagon!
Mert hűséges az én Anyám,
Hűséges nagyon!
 
Szerzője ismeretlen
 
 
 
 
 

Csak még egyszer
 
Csak még egyszer mondhatnám,
Úgy, mint régen, hogy: „Anyu”
Keresném az Ő régi mosolyát,
És azt mondaná: „Itt vagyok”
 
Csak most még lenne egy esélyem,
Helyrehozni, amit elrontottam én.
Helyrehoznám, csak még lehetne,
És ezentúl, mindig véle maradnék.
 
Ha még lenne számomra egy kezdet,
Sokkal jobban vigyáznék Reá.
Ha most újrakezdhetném vele,
Ami kimaradt, bepótolnám.
 
Együtt várhatnánk a tavasz nyílását,
Mikor újra élni kezd a kikelet.
Én vigyáznék mindig Reá,
Utólag érzem, hogy nagyon szerettem!
 
Hiányzik Ő, talán jobban, mint azelőtt,
Most már értem, hogy többé nem vár rám,
Lassan az emlékeit is az idő beszővi,
De szívemben, örökre itt marad már!
 
Sokszor hiába várt, nem mentem,
Mert minden fontosabb volt nála,
Mennék már, de hiába keresném,
Mert Őt sehol nem találnám.
 
Könnyeim peregnek az arcomon,
Bár gondolatomban van egy remény:
Hogy Jézus visszajövetelekor,
Az Úrban meghaltak is, feltámadnak még.
 
Akkor majd újra találkozom vele,
Mert teste erőre kap, és megelevenedik.
Tudom, mosolyogni fog, mint régen,
És szavai csendesek lesznek végig.
 
Jézus útján megmaradni igyekszek,
Hogy vele újra találkozhassak én.
És nekünk is ad az Úr örök életet,
Amely véget már soha nem ér!
 
Dózsa Lajosné 2018.
 
 
 

Húsvéti Öröm

Elhengerítve már a sziklatömb,
Kitárva tátong már a sziklabolt.
Ujjongva hirdeti a Menny, s, a Föld,
Halleluja, az Úr feltámadott!
 
És hirdetik az első szemtanúk,
Hogy újra él a drága Messiás!
Ezzel telik meg szívük és szavuk,
Már nem érdekli őket semmi más.
 
E szent öröm, bennünk is győzze le,
A félelembe bújt önérdeket.
S szívünk az élő Krisztus töltse be,
Bátor szólással, a gyávaság helyett.
 
Bizonyságul, hogy teste nem halott,
Vigyük ma is mindnyájan szerteszét,
Hogy halálával életet adott,
És feltámasztja minden gyermekét.
 
Bizonyságul éljük át ezt az örömöt,
S a most is élő Krisztus életét,
Ki, mint a fán, a kínhalál előtt,
Most is kitárja értünk szent kezét!
 
És mondjuk el: E földre értünk jött,
Értünk halt meg, s fel, értünk támadott!
Fogadjuk hát ma még szívünkbe Őt,
Nyíljék meg már a büszke sziklabolt!
 
szerzője: ismeretlen
 
 

A kereszt alatt

Egyszer igazán megláttalak,
Ahol megláthat minden ember.
Ahol halálba adtad magadat,
Hogy győzzél, szent, nagy győzelemmel.
 
Egyszer igazán megláttalak,
Halálveríték vert ki éppen.
Arcodon folyt a sok bíbor patak,
Én megdöbbenve álltam, s néztem.
 
Egyszer igazán megláttalak,
Ajkadról a végső szó lebbent.
Szemedből az utolsó sugár,
És hangzott:: „Elvégeztetett minden!”
 
Egyszer igazán megláttalak,
Amikor lándzsát döftek át szíveden.
És akkor ott a kereszt alatt,
Váratlanul, megnyílt a szemem.
 
Megértettem, hogy szeretsz nagyon,
Minden, értem van és helyettem.
A bűntől, haláltól szabad vagyok,
És a szerelmed rabja lettem.
 
Láttam győzelmed a halálon,
S, eljegyeztél engem örökre.
Életem Jézus felajánlom,
Szolgáljon néked örömödre.
 
Szerzője ismeretlen
 
 

Az Új évben
 
Kitakarítottam a lakásomat,
Legyen tiszta az Új év kezdetén.
Kidobáltam minden kacatomat,
Az értéktelent, eldobtam én.
 
Megelégedetten nézegettem,
Hogy minden tisztán áll a helyén.
Még egy utolsó simítást tettem,
A virágom, lehajló levelén.
 
Hirtelen a lelki házamra gondolva,
Mélyen a szívembe néztem.
Éreztem, tele vagyok szomorúsággal,
Tudtam, hogy ez így nincs rendben.
 
Két kezemet imára kulcsoltam,
Szívemből felszakadt a sírás.
Én csak sírtam, könnyeim hulltak,
És senki nem adhatott vigasztalást.
 
Letérdeltem csendben az Úr elé,
Zokogva kértem az Ő bocsánatát.
Lelki házamat kitakarítani szeretném,
De, Őnála nélkül ezt soha nem tudnám.
 
Ott pihentem az Úr lábai előtt,
Jóleső érzés volt letenni a terheket.
Éreztem, könnyebb, mint azelőtt,
Mert szívemet átadtam egészen.
 
Végül a könnyeim is felszáradtak,
A szívem is megnyugodott már.
Mosolyogva álltam újra a lábaimra,
Tudtam, hogy az Úr régen erre vár.
 
Most már újra vidám vagyok,
A nagy terheket az Úrnak átadtam.
Minden megváltozott, másként látok,
Mert a lelki házamat megtisztogattam.
 
2020.02.22.
 
 
 

More Articles ...

  1. Elmúlt egy hosszú év
  2. Advent közeleg
  3. Advent
  4. Pünkösdi imádság
  5. Elmúlt egy hosszú év
Page 2 of 32