Csak még egyszer
Csak még egyszer mondhatnám,
Úgy, mint régen, hogy: „Anyu”
Keresném az Ő régi mosolyát,
És azt mondaná: „Itt vagyok”
Csak most még lenne egy esélyem,
Helyrehozni, amit elrontottam én.
Helyrehoznám, csak még lehetne,
És ezentúl, mindig véle maradnék.
Ha még lenne számomra egy kezdet,
Sokkal jobban vigyáznék Reá.
Ha most újrakezdhetném vele,
Ami kimaradt, bepótolnám.
Együtt várhatnánk a tavasz nyílását,
Mikor újra élni kezd a kikelet.
Én vigyáznék mindig Reá,
Utólag érzem, hogy nagyon szerettem!
Hiányzik Ő, talán jobban, mint azelőtt,
Most már értem, hogy többé nem vár rám,
Lassan az emlékeit is az idő beszővi,
De szívemben, örökre itt marad már!
Sokszor hiába várt, nem mentem,
Mert minden fontosabb volt nála,
Mennék már, de hiába keresném,
Mert Őt sehol nem találnám.
Könnyeim peregnek az arcomon,
Bár gondolatomban van egy remény:
Hogy Jézus visszajövetelekor,
Az Úrban meghaltak is, feltámadnak még.
Akkor majd újra találkozom vele,
Mert teste erőre kap, és megelevenedik.
Tudom, mosolyogni fog, mint régen,
És szavai csendesek lesznek végig.
Jézus útján megmaradni igyekszek,
Hogy vele újra találkozhassak én.
És nekünk is ad az Úr örök életet,
Amely véget már soha nem ér!
Dózsa Lajosné 2018.