A kereszt mellett
Ma annyi mindenről le tudnék mondani,
Mint máskor zúgolódva követelek.
Ma az a kevés is örömmel tölt el,
Ami a morzsákból jut, amit nem érdemlek.
Ma csak a Mester terhét, szenvedését látom,
A Gecsemáné kerti vívódást.
A vércseppeket néző hosszú éjszakát,
Alvó magamat, az eljött órát, a csókoló tanítványt.
Az elvégeztetettet, .
.Azután letérdelek a kereszt tövéhez: sírni, sírni.
És csendben hallgatni!
És azután eszembe jut minden, az idegen tűz,
A tagadás, a kakaskukorékolás, és nem tudok hallgatni.
Valami felgyülemlett hála, a szavakba kívánkozó köszönet,
A boldogság, s mind az, mit a Nagypéntek nyújt,
És megnyitja a nyelvemet, de csak annyit tudok mondani:
Uram, neked adom a szívemet!
Szerzője ismeretlen