Isten szolgái gyakran megtapasztalhatják, hogy milyen szellemi felüdülést kapnak egy-egy szolgálat után, de ugyanakkor részesei lehetnek az ellenkezőjének is.
Jézus azt mondta: „Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”Máté 11: 30
Igaz, mindaddig, míg az Úr akaratát végzem, addig örömöm van benne, de mikor emberként veszek magamra terheket, azt már nagyon is nehéz cipelni.
Mikor nem imádkozok eléggé ahhoz, hogy el tudjam venni az Úr akaratát, amikor nem kérem ki az Ő tanácsát, hanem magamtól teszem a dolgaimat, bizony azon nem sok áldás van.
Előfordul, hogy az Úr, rég meg akart állítani egy bizonyos dologban, de emberként tovább mentünk, akkor nem öröm, hanem keserűség van belőle. Mert észre kell vennünk, amikor elindít, vagy megállít, mikor elcsendesít, avagy tettre serkent.
Sokszor elfáradunk, és szükségünk van arra, hogy lekuporodjunk az Úr lábaihoz, elcsendesedjünk, megalázzuk magunkat előtte, levegyük a felesleges terheinket, amit régen cipelünk.
Még a legkülönbek is megfáradnak -mondja az Ige, de ha igaz elhívásunk van az Úr munkáját végezni, akkor nem abba hagyjuk, hanem folytatjuk. Lehet, hogy nem ugyan abban a szolgálatban kell tovább haladni, de vinni tovább, mert ég bennünk a vágy az Úr munkája iránt. Azonban arra vigyázzunk, hogy csak igazi elhívással lehet boldogan szolgálni az Urat.
Ha nincs elhívása valakinek, akkor előbb-utóbb elfárad, és leteszi a szolgálatot.
Van öröm az Isten szolgálatában, ha a Szent Szellem által vagy vezetve.
Szolgálni vagy pihenni, de csakis az Úr akaratával kell!