A fájdalom és öröm kavargott e 3 nap alatt a szívünkben. Jézus Krisztus kínzása, halála, fájdalom volt, de feltámadásának tudata boldoggá változtatta a szívűnket. Így ünnepeltünk tehát, sírva és örülve.
E szentséges ünnepről a sátán akképpen vette el a figyelmet, hogy az embereket egymás ellen uszította, akik utcai tüntetéseket szerveztek, és magukból kifordulva, ocsmány szavakat kiabálva, vezetők leváltását követelték. Hömpölygött a tömeg, maguk sem tudták, hova mennek, csak tudták, hogy követni kell egy hangot, ami időnként a parancsot kiadta az úti cél felé. Időnként én is belenéztem ebbe, az ünnep hangulatát romboló élő közvetítésbe, és megfogalmazódott bennem, a „Miért?”.
Miért, hisz az okot, amit hangoztatnak, azt nem lehet elfogadni. Olyan elferdített magyarázkodás, amit minden józan megítélésű ember fel tud fogni, hogy nem lehet ok a tüntetésre, ami néha-néha már törvénybe ütköző volt.
Miközben elmélyedtem az emberi mocsokban, láttam magam előtt, mikor a felbőszült tömeg Jézus keresztre feszítését kiabálta. Amikor senki nem volt kíváncsi a valós igazságra, csak mentek, ordítottak, és követeltek. Beleélve magukat a célba, hogy nem a bűnöst, hanem Őt kell elítélni, ha ok van rá, ha nincs! És a tömeg lázadásának következményétől félve, engedett Pilátus. Akkor!
És most? Az tömeg egyre jobban felhergelte magát, már a rendőrök is alig tudtak fegyelmet tartani, sőt, nem is tudtak, de a még nagyobb baj elkerülése miatt kevésbé reagáltak rájuk.
Tudom, hogy nem minden szempontból lehet a két eseményt egymáshoz hasonlítani, de nézzük meg, mi is az, amiben megegyezik. Talán az időpont, ami Húsvét előtt zajlott. Aztán az, hogy az emberek közel 2000 éve sem változtak meg, nem keresik az igazságot, hanem a saját érdeküket szem előtt tartva harcolnak valamiért. Ma is működik a nyájszellem, ami összeköti a tömeget. Vannak hangadók, irányító emberek ma is, akinek szavára hallgatnak a többiek. A cél érdekében mindenre képesek, mert bennük van a sátáni erő.
És akkor nézzük meg, miben különbözik a két esemény. Talán a legfontosabbat emelném ki: Igaz, hogy személy ellen szólt a „Feszítsd meg!” kiáltás, de Jézus Krisztus Isten Fia volt. A bűnnek árnyéka sem volt benne. Ő meg tudta volna magát menteni, de teljesíteni akarta az Atya akaratát. Vállalta a halált is, azért, hogy megváltsa az embereket a bűn következményétől, a haláltól!
Miért engedte az Atya? Az Atya saját Fiánál is jobban szeret téged és engem, ezért engedte meg a kereszthalált. Az, Aki szeret téged és engem, Ő 3. napon feltámasztotta a Fiát, Ő él, és mi is élni fogunk!
Mint látod, óriási különbség van a két esemény között! Nem holmi tüntetés, a sátán sugallatára tomboló emberek vonulása, hanem Nagypénteken a Megváltás ment végbe, Jézus Krisztus halála által! Dicsőség Néki érte!