Mikor elfogadjuk, hogy a helybéli gyülekezetünk egy időre szünetel, akkor nem vagyunk tisztában azzal, hogy milyen rombolás történhet ez idő alatt, az amúgy is még gyenge hitű családok életében.
„Kevesen járnak a gyülekezetbe, ezért nem éri meg kijárni” hangzik egyik testvérünk szájából a magyarázat, és tovább lép rajta.
Pedig az Úr nem a sokaságra tekint, hisz azt mondja: „Ahol ketten, vagy hárman összejöttök az én nevemben, én ott vagyok” Ott van mindenütt az Úr, ahol segítségül hívják az Ő nevét! A kitartó ima hiányának, a gyülekezet felbomlása a következménye. Nem hangzott el kellő mennyiségű ima azért a gyülekezetért, ahol most be van zárva az ajtó, azok előtt is, akik talán éhezik és szomjúhozzák Isten Igéjét, akik most nagy szükségben vannak. Ez felelősség Testvéreim!
Ilyen következmény egy 5 gyermekes édesanya, aki elköltözött a családjával, mert a férj, az édesapa a kocsmában költ el minden pénzt.
A sátán prédájává vált ez a család, gyakorlatilag azt tett velük, amit akart. Így tépte szét a családot, akinek a legerősebb láncszemnek kellene lenni, hogy kivédje a tüzes nyilakat.
„Mert már nem is nagyon járt a gyülekezetbe”- hangzik a védőbeszéd a felelős szájából. Igen, de már akkor észre kellett volna venni, hogy azért nem jön, mert valahol a hitében meggyengült, elesett és már nem volt ereje felállni.
„ A betegeknek van szüksége orvosra.” olvashatjuk az Igében. Igen, a betegeket kell talpra állítani, a gyógyulásukban segíteni, mert elgyengültek.

Ha az Úr elhívott bennünket szolgálatra, akkor tegyük a feladatunkat, azon a területen, ahol szükség van ránk. Nem az erőseknek van szüksége támaszra, hanem a gyengéknek. Lehet, hogy most még könnyen vesszük, de eljön a számonkérés ideje.