Van, mikor eltervezzük, hogy imádkozás előtt valamit még gyorsan megcsinálunk, és utána közvetlen imádkozunk. Biztosan figyeltétek, hogy a Szent Szellem ott van, és ösztökél, sarkall, hogy el ne mulasszuk. Csodálatos emlékeztetőnk van nékünk!
A napokban velem is megtörtént, hogy az Úr vérének védelme alá nem helyeztem reggel a kis unokámat, és kora délelőtt már meg is történt vele egy kis baleset. Rögtön tudtam, hogy védelem nélkül ki vagyunk téve a sátánnak.
Másnap reggel újra valami közbe jött, és későbbre terveztem az imádkozást, sőt még magam meg is nyugtattam, hogy akkor már több időm lesz az Úrra. Ez azonban csak terv volt, mert váratlan esemény történt, ami nagyon felzaklatott, és sírva mentem oda az Úrhoz. Már nem bántam, van időm, vagy nincs, de el kellett mondanom Néki, hogy bűnösnek érzem magam az imádkozás halogatása miatt. Nagyon szégyelltem magam. Vártam, hogy az Úr megdorgál, megfenyít Igéje által, majd félve nyitottam meg a Bibliámat és belepillantottam. Ez az Ige szólt hozzám: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből, és minden erődből és teljes elmédből, és szeresd a te felebarátodat, mint magadat!” Lukács 10 :27
Éreztem, hogy a figyelmeztetés, féltő szeretetből szól hozzám!
És ekkor az Úr a szemem elé hozta a következő igét: „…azon örüljetek, hogy a ti nevetek fel vannak írva a Mennyben”Lukács 10 :20b
Ekkor a könnyeim elárasztották az arcomat, és csak sírtam, könnyeimet engedtem szabadon futni végig az arcomon. Jó a mi Urunk, Istenünk!