Az ötödik kiskutya
-Uram! - szólt a kisfiú – szeretnék venni egy kutyakölyköt.
-Nos! –szólt a gazda, miközben letörölte homlokáról az izzadság cseppeket- ezek a kölykök jó vérvonalúak, és elég sokba kerülnek.
A fiú lehajtotta egy pillanatra a fejét, azután mélyen a zsebébe túrt, elővett egy maroknyi aprópénzt, és a gazda felé nyújtotta. Ennyi pénzem van, elég arra, hogy megnézhessem őket?
-Persze !- válaszolt a gazda és füttyentett egyet. –Ide Foltocska! - A kutyaház felől odafutott az anyakutya, akit négy kicsi szőrgombóc követett. A kisfiú a drótkerítéshez nyomta az arcát, és szeme ragyogott a boldogságtól. Ahogy a kutyák elérték a kerítést, a kisfiú valami mozgolódásra lett figyelmes a kutyaház felől. Lassan még egy kis szőrlabda jelent meg, ami sokkal kisebb volt, mint a többiek. Azután furcsán bicegve, minden erejét összeszedve megpróbálta utolérni a többieket.
- Azt a legkisebbet szeretném!- mondta a kisfiú a csenevészre mutatva. A gazda leguggolt a kisfiú mellé és így szólt: -Fiam! Te nem akarhatod ezt a kölyköt. Sohasem fog tudni úgy futni, és játszani veled, mint más kutyák. Erre a kisfiú elhátrált a kerítéstől, lehajolt, és elkezdte feltűrni a nadrágja szárát, felfedve az acélrudat, ami végigfutott a lába két oldalán, és egy speciális cipőhöz csatlakozott. Visszanézve a gazdára azt mondta: - Látja Uram, én magam sem tudok valami jól futni, és ennek a kiskutyának olyasvalakire van szüksége, aki megérti. A gazda könnyeivel küszködve lehajolt és felemelte az apró kölyköt, majd óvatosan a kisfiú kezébe tette. Mennyibe kerül? - kérdezte a gyerek.
- Semmibe. –válaszolta a gazda- a szeretet és a gondoskodás nem kerül semmibe!
EZ A KIS TÖRTÉNET, A KÖVETKEZŐ ÜZENETET REJTI MAGÁBAN: A VILÁG TELE VAN OLYAN EMBEREKKEL, AKIK MEGÉRTÉSRE ÉS SZERETETRE VÁRNAK