Vannak élethelyzetek, amikor olyan mélyen érint bennünket egy megtörtént dolog, hogy változást okoz az érzésvilágunkban. Például egy szülő, gyermek, egy jó barát, egy kedvenc állatunk elvesztése, mindenképpen nyomot hagy bennünk.
Van, aki olyankor érti, meg hogy ő csak egy ember, és fölötte van a Mindenható Isten, amikor igazán össze van törve. Akkor tud lekuporodni az Úr lábaihoz, akkor tudja megüresíteni magát, akkor érzi milyen jelentéktelen, cselekvésre képtelen, hatalom nélküli itt a földön. Annak ellenére, hogy szabad akarattal rendelkezünk, még sem tud mindent megvalósítani, amit akar, mert arra csak egyedül a Jó Isten képes.
Hiába van tehát a pénz, vagyon, magas posztok, de rájövünk, hogy be vannak határolva a mi lehetőségeink, és Isten nélkül semmik vagyunk!
Amikor megállunk a betegünk ágya mellett, és végérvényesen rájövünk, hogy mi nem tudunk rajta segíteni, és el kell engedni, bárhogyan is szeretjük őt. Szívünket markolássza a tudat, hogy elveszítjük, és egyre kisebbnek érezzük magunkat. Végül összeroskadunk, és belátjuk, hogy a Teremtő Isten csak az egyetlen Úr, Aki képes mindent megváltoztatni, újjá tenni!
Amikor távol vagyunk Istentől, magaslóról beszélünk a másikkal, de a másik percben, mikor a baj bekövetkezik, mégis semmivé válunk, ellehetetlenedünk, amikor nincs egy segítő kéz, ami felsegítene bennünket, akkor igazán belátjuk: JÉZUS, SEMMIK VAGYUNK NÉLKÜLED!
Ez így jó, így természetes, megalázkodni az Úr előtt, és várni, hogy nyújtsa a segítő kezét!
De sajnos mégis vannak olyan élethelyzetek, amik hívőben, vagy Istennélküli emberekben, lázadást váltanak ki. Az e fajta emberek büszkék, és az Isten figyelmeztetése még inkább lázadást, ellenszenvet vált ki bennük. Az ilyen hívők, nem figyelmeztetésnek veszik, és tanulnak belőle, hanem néha még a hitüket is elveszítik. A hitetlen emberek pedig, még távolabb kerülnek Istentől, miközben szitkozódnak.
Azonban, bármiféle élethelyzet van, lássuk be, hogy a Teremtő Isten az egyetlen, Akinek hatalma van felettünk, és az Ő akarata érvényesül mindenkor! Lássuk be, ha nem vagyunk a védelme alatt, akkor a sátán prédája vagyunk! Akkor pedig nincs erőnk Isten nélkül, magunkat megvédeni.
És most megkérdezem: Voltál e már olyan élethelyzetben, amikor érezted, hogy képtelen vagy magadat, vagy egy kedves családtagodat megmenteni a betegségtől, haláltól, anyagi csődtől, veréstől stb? Ilyenkor mire gondoltál? Ilyenkor is érezted, hogy stabil vagy Isten nélkül is?
Tudd meg, és jegyezd meg, be vannak határolva a mi lehetőségeink, mert mi csak teremtett lények vagyunk, és nem az Élő ISTEN, akinek hatalma van minden felett. Nem a Biztosítónál kell megkötni az életbiztosításodat, hanem a Jó Istennél! Ámen