Hívőnek gondoljuk magunkat, vagy meg is tudjuk élni a hívő életet?
Sajnos annyira az utolsó időkben élünk, hogy sokszor a hívők még a csodákat sem veszik észre.
A figyelem a világra irányul, ahol a munka, a pénz utáni hajsza, a világi élvezetek elvonják az emberek figyelmét. Pedig Isten keze ma sem rövidült meg, Ő ma is észreveszi a szenvedőt. Hozzá bármikor kiálthatsz, mert meghallja. Nem fogja azt mondani, hogy nem érek rá.
Mégis miért van az, hogy az emberek vizuálisan sokkal hamarabb elfogadnak valamit, mintha a hitük alapján kellene elfogadni, elhinni. Talán azért van, hogy szemeivel látni, füleivel hallani, kezeivel tapintani akarja azt, amiről véleményt fog alkotni?
Sokszor elgondolkozok azon, hogy Isten ennek ellenére mégis miért szereti az embert? Pedig némelyik ember morgolódik érte, ha valami nem sikerült neki, majdnem kérdőre vonja a Jó Istent.
Hála az Úrnak, vannak azonban olyan igaz hívők, akik nem saját elképzelésükhöz igazítják az Isten iránt érzett szeretetüket. Nem csak gondolják magukról, hogy hívők, hanem meg is élik azt az életet.
Ismerek egy hívő családot, ahol a fiatal feleség rákos beteg volt, és miután haza költözött az Úrhoz, a férje ekképpen értesített róla: „ Sajnálattal közöljük, hogy Réka, még szombaton beleszenderedett egy jobb életbe” Figyelitek! „Egy jobb életbe”Ez a mondat egy igazi hitéről számol be. Elképzelem, hogy a felesége elvesztése nagy fájdalmat okozott neki és a családnak, mégis nem bírálták felül az Úr döntését, és ilyen körülményekben is meg tudtak hívőnek maradni.
A fiatal férj ezt írta nekem: „Beleszenderedett egy jobb életbe”Ő látta felesége utolsó napjainak szenvedését, hitte, hogy attól az Úr egy sokkal jobb életet tartogat a számára. Sajnálta őt, de meg tudott hívőként maradni és lehet, hogy nagyon sokan nem így tettünk volna bizonyságot a hitükről! Én is feltettem a kérdést magamnak, de a válasz maradjon az én titkom.
Kedves Testvéreim az Úrban! Isten gyülekezetében vannak ilyen és olyan hívők. Vannak, akik nem csupán fedő névnek használják a keresztény, vagy hívő szót, hanem meg is élik azt az életet. Az ilyen hívők neve benne van az ÉLET KÖNYVÉBEN. És nekünk mi a legfontosabb? Az, hogy a mi nevünk is be legyen írva! Ezért azonban tennünk kell! Jézusról nem csak beszélnünk kell, hanem az életünkkel be is kell tudni mutatni! Nem csak megmutatjuk a világnak a keskeny utat, hanem bemutatjuk azzal, hogy mi is azon járunk! Tehát a kereszténységről nem beszélni kell, hanem az életünkkel be kell mutatni azoknak, akik még nem ismerik az Urat. Legyen meg bennünk ez a vágy, hogy az Úr tetszésére éljünk! Ámen