A jelen helyzetben nem sok vidám dolog jut az ember eszébe még akkor sem, ha fiatal. Azonban mi hívők tudjuk, hogy mindennek meg kell történnie, annak ellenére mégis riasztó, ha jól belegondolunk.
Egy világméretű járvánnyal állunk szemben, ami szinte megállíthatatlan, és a legnagyobb hatalommal rendelkező ember is döbbentem, tehetetlenül áll előtte.
Talán nincs is, vagy csak kevesen vannak olyanok, akik könnyelműen veszik, és a rendelkezés ellenére egész másként viselkednek, mint ami ilyen helyzetben elvárható tőlük. Pedig nem is olyan nehéz elképzelni, milyen lehet az, mikor nem kapunk levegőt! Milyen érzés felfogni, hogy jöhet egy pillanat, amikor bekövetkezhet nálunk is, hogy ami ingyen van, nekünk abból van a legkevesebb, vagy egyáltalán nincs!
Az egészségügy lelkiismeretes munkája mellett is bekövetkezik a tragédia azoknál, akik gyengék, betegek, öregek. És ez visszafordíthatatlan mindaddig, míg Isten azt nem mondja, hogy „Vége”.
Mikor vége lesz a járványnak, és mint egy nagy orkán eredetű szél, amikor megáll, olyan képet hagy maga után. A körülöttünk lévő pusztítás, elkeserítő látványt nyújt, a károk pedig felbecsülhetetlenek.
És ez mégis miért történt, kérdezhetik sokan. Hát Istennek nincs e joga azt tenni a teremtményeivel, amit akar?
Ezzel kapcsolatosan egy bibliai történet jut eszembe, ami a Máté 20-ban van megírva.
Egy szőlősgazda korán kimegy, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Szerződést köt mindegyikkel, hogy napi 10 pénzt fizet arra a napra a munkájukért. Majd később is embereket fogad fel a munkára. Ezek az emberek különböző időpontokban mentek ki dolgozni, de a munka végén, mindegyik ugyan annyi pénzt kapott a különböző ideig végzett munkájuk után. Ezért elkezdtek zúgolódni azok akik korán reggeltől kinn voltak a munkában, mire a szőlősgazda azt mondta nekik: „Barátaim, nem cselekszem igazságtalanul, avagy nem tíz pénzben egyeztem meg veletek? Vedd, ami a tiéd, és menj el! Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. AVAGY NEM SZABAD É NÉKEM A MAGAMÉVAL AZT TENNI, AMIT AKAROK…..”Máté 20:14-15a
Ekképpen lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók, mert sokan vannak hivatalosak, de kevesen a választottak” Máté 20:16
Amint a fenti Igében olvashatjuk, Jézus azt mondta:” Nem szabad é a magaméval azt tenni, amit akarok?” Éppen így, mi is az Úréi vagyunk, és Ő azt cselekedhet velünk, amit akar. Meggyőződésem azonban, hogy ami ma történik a világban, abban Isten nem leli örömét.  Viszont most, amilyen nagyméretű a világjárvány, és nem tudhatjuk, hogy az Úrnak mi a terve vele, ezért sokkal jobban járunk, ha az Ő oltalma alá helyezzük az életünket! És ezért legyünk hálásak Néki, hogy még van lehetőségünk dönteni mellette, és védelemért kiáltani Hozzá.
Mint ahogy a szőlőmunkások is, volt, aki hajnalban, a másik reggel, megint másik délben kezdte el a munkát, mégis ugyanannyi fizetséget kapott érte. Ugyan úgy, ha valaki gyerekkorától kezdve hitben él avagy, van, aki most fordul az Úr felé, akkor is éppen úgy, az Örök Élet részesévé válik! „Ekképpen lesznek az utolsókból elsők”. Viszont az, aki ebben az ínséges időben a saját bátorsága által maga akarja felvállalni a jövőjét Isten nélkül: annak számolnia kell minden lehetőséggel - „És az elsőkből, utolsók”.
Akármilyen hihetetlen is, de azokban az időkben élünk, amelyről Jézus így beszélt a Lukács Evangéliumában:
„Azután így folytatta: Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen…” Lukács 21:10 - 11
Most nem annak van itt az ideje, hogy azon gondolkodjunk, mi miért van, hanem itt az ideje, hogy végre az Úr felé forduljunk, és védelemért könyörögjünk Hozzá.
Mert ne gondolja azt senki, hogy az Úr nem tudd minden beszédünkről, cselekedetünkről, ami által megítél bennünket majd egyszer.
Kedves Hívő Testvéreim, és Istent még nem ismerő embertársaim!  Most itt van az idő, mikor le kell tenni a büszkeségünket, és oda kell menni az Istenhez, hogy odaadjuk neki, az életünk irányítását.
EZT OLVASTAM VALAHOL: „ Az élet egy szimfónia, én az életem karmesteri pálcáját átadom az Istennek, hogy Ő vezényelje le, saját belátása szerint”. Ámen