„1 rész”
Szülővé válás, keresztény megvilágításban
Egy férfi és nő kapcsolatában, a gyermekvállalás, egyetlen állomást sem előzhet meg. Ugyanis Istennek az az elvárása, hogy csak házasságban szülessenek gyerekek.
Mikor a fiatalok egy bizonyos ismeretség után, arra döntenek,(kizárólag lelki, és nem testi kapcsolatra gondolok itt,) tehát arra döntenek, hogy szeretik egymást és közös életre vállalkoznak, akkor összeházasodnak. Ilyenkor vannak a mézeshetek, amit már a két fiatal testi kapcsolatban szabadon tölthet el.
A tehetősebbek elmennek nászútra, és a szép környezetben élik meg az első testi örömöket. Ez nagyon szép és emlékezetes annak, aki megtartotta az erkölcsös tisztaságot, és valóban a párja első az életében.
Nagyon fontos, hogy az esküvő után sokat legyenek kettesben, mert ez idő alatt, ahogy szokás mondani testileg, lelkileg összecsiszolódnak.
A házasélet rejtekeibe, még ez időben tekintenek bele. Közös lefekvések, házi munka, közös programok, stb. mindent együtt akarnak csinálni, és aki valóban szereti a párját, az nem tud betelni vele.
Majd ennek a szakasznak vége lesz, mint a megismerkedésük gyönyörű pillanatainak. Ekkor már az idejükbe beengednek másokat, mint pl. a szomszédot, rokont, barátot, és nem veszik tolakodásnak, ha este zavarja őket valaki. Szeretik a párjukat, de már lesz idejük más emberre is, tehát, egy idő után eltelnek egymással, de ez nem azt jelenti, hogy megunták egymást.
Később, eljönnek azok a napok is, mikor csak egymás mellett fekszenek, és egymás közelségük is boldoggá teszi őket. Sokat beszélgetnek, tervezgetnek a gyerekről, hogy vajon milyen is lesz, de ezt még érzések nélkül teszik.
Aztán lassan elkezdenek az utcán, kisgyermekeket nézegetni, vagy szívesen beszélgetnek, esetleg foglakoznak vele. Ekkor már kezd kibontakozni a vágy sajátjuk fele, ez jobban a nőkben tapasztalható meg.
Bár ismertem olyan nőt, aki nem vágyott gyermekre, nem szerette a másokét, de mikor a sajátját kezébe vette, megszületett benne a gyermeke iránti szeretet.
Ez olyan, hogy nem ismersz egy süteményt, nem tudod milyen az íze, de ha egyszer megkóstolod, magadnak is meg fogod sütni.
Végül eljön az az időszak is, amikor a párok teljes elszántsággal kijelentik egymásnak, hogy gyermeket szeretnének. Minden igyekezetükkel azon vannak, hogy mire a gyermek megérkezik, alkalmassá tegyék a környezetüket a baba fogadására.
Azonban még mielőtt a házaspár teljes elhatározással vállalja gyermeket, a nőnek lemondással kell lennie néhány dologban a gyermeke felé! pl. Előfordulhat, hogy veszélyeztetett terhes, ami azzal jár, hogy pihenni kell.
Nem tud bevásárolni, amit annyira szeret, nem mehet a barátaival kirándulni, nem ihat kávét, nem dohányozhat, stb. Ezt előre beszélje meg magával, hogy le tud e mindenről mondani gyermeke egészsége érdekében?
Ha azért dühös, mert a gyermek akadályozza bármiben, akkor még várni kell a gyermekvállalással, mert lehet, hogy biológiailag érett rá, de önző énje gátolja, hogy odaadó anya lehessen.
Ha azonban bátran vállalja a kihívásokat, akadályokat, akkor természetesen azok a néhány hónapig tartó nehézségek, nem akadályozhatják meg abban, hogy egy új élet a világra jöjjön.
Ilyenkor a nő bármennyre is szép, nem törődik vele, hogy milyenné válik az alakja, mert nagyobb benne a gyerek utáni vágy, és nem utolsósorban szeretne a férje vágyát is betölteni. Nem csak a teste elváltozását vállalja, hanem még életét is kockáztatja érte.
Isten megteremtette a világot, és bele minden élőlényt, ezután azt mondta: „szaporodjatok és sokasodjatok”-ez tehát Isten akarata.
Mint már említettem, a gyermekvállalásra meg kell érni, ha nem tudják felmérni azt a körülményt, amire a babának szüksége van.
Tudni kell helyesen várni a kicsit! A világ azt mondja, hogy terhes a nő. A keresztyének nem tartják tehernek, inkább áldásnak. Ezért azt mondják a várandós asszonyra, hogy: Áldott állapotban van.
Gondoljuk el, hogy számtalan nő szomorú azért, mert nem lehet neki gyermeke. Hány és hány meddő asszonynak csordul ki a könnye, mikor meglát egy anyukát gyermekével.
Sokszor házasságok borulnak fel, ha valamelyik fél miatt nem születhet gyermek.
Mint tudjuk, akár hitetlen, akár hívő családban, de Isten áldásának pecsétje a gyermekáldás. És ha mind a két fél megérik a gyermekvállalásra, akkor csak szánják oda magukat a gyermek fogadására is!
Ez az időszak nagyon élvezetes mind a két fél számára. Tele van új dolgokkal, izgalmakkal, várakozással.
Miután a feleség vállalta, hogy feláldozza a teste szépségét, nézzük, hogy a férjre milyen felelősség hárul?
A férj kezdjen megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy apa lesz, és a feleségét, mint a születendő gyermeke anyjaként is tisztelje. Legyen vele figyelmes, mert ilyenkor mindig érzékenyebbek a nők. Az anya nyugalma nagyon fontos a születendő gyermek fejlődésében. Amikor csak teheti, mindenben segítse feleségét, sokat sétáljanak, beszélgessenek együtt, hogy érezze, ez a változás kettőjüket nem távolítja, hanem még inkább összekapcsolja. Az apa immár két emberért felel.
Nagyon fontos, hogy a gyermek születésekor az édesapa a közelben legyen. Ha teheti, legyen ott a folyosón, de én személy szerint nem javaslom az „apás szülést”több okból sem. Például a felesége fájdalmán úgysem tud segíteni, legfeljebb akadályoztatja az orvost, sőt lehet be is szólna neki. Vannak anyukák, akik felnagyítják a fájdalmat, azért, hogy az ott lévő férj érezze, hogy mit kel neki szenvedni, gyermekük világra jöveteléért.
Nem hiszem, hogy egy férj számára fontos lennének az ott látottak. Sőt előfordulhat az is, hogy a sok vér emlékei megmaradnak, és a későbbiekben a házaséletükre is kihat.
Az újdonsült apa, találkozhat feleségével, és gyermekével, mikor először kihozzák őket a szülőszobáról, és az a látvány valóban megmarad benne.
Az apa feladata, hogy látogassa őket, és az otthoni dolgokat szépen készítse elő. Fel kell nőni ahhoz gondolathoz, ami gyakorlattá kell, hogy váljon, hogy ezen túl, a család a legfontosabb számára. Egy érett normális férjnek mindez nem nehéz, mert csupán az élet rendjét követi.
Az igazi felelősség még csak ezután jön, miután az anya és a gyermek haza kerül. Jó, ha ilyenkor szabadságot vesz ki, és mindenben segít otthon.
Biztosítsa a meleget, ami télen nagyon fontos. Tartsa tisztán a lakást, és barátkozzon meg a gondolattal, hogy ezen túl a kettőjük vállán kell lenni a tehernek. Régi időkben úgy volt, hogy míg a férj dolgozott, a nő nevelte a gyermekeket, ma viszont mikor a nő is dolgozik, az otthoni munkát muszáj felváltva elvégezni.
Ilyenkor nem csak a férfinek változik meg az élete a kis új lakó miatt, hanem a feleségnek is bőven van teendője kötelessége.
A gyermek körüli munkát meg kell tanulni, érezni kell mikor éhes, mikor szomjas, mikor fáj a hasa, vagy csupán el van kapatva és sír.