Ez egy régebben történt bizonyságom, amely a könyvemben is megtalálható, és ez is Isten csodálatos szeretetét mutatja be számunkra.
Gyülekezetünk egy német misszió számára adakozást tartott. Miután mindenki beletette a kiskosárba az odaszánt adományát, kezünket fölé emelve elkezdtünk imádkozni érte, hogy az adomány elérje a missziót.
Miközben imádkoztunk, kijelentés formájában kaptam egy Igehelyet ( Márk 11:24). Nagyon megdöbbentem, mert tudtam, hogy ez az Úrtól van, de nem voltam teljesen biztos benne, hogy melyik Igeversről van szó? Tudtam, hogy meg kell mondanom a Testvéreknek, hiszen az imánkra volt az Úrtól válasz, de emberileg mégis vonakodtam tőle. Átfutott az agyamon, hogyha véletlenül mégis nem egy odaillő, aktuális Igeversről van szó, akkor szégyent fogok magamra hozni. Alig született meg bennem ez a gondolat, a másik pillanatban, egy megerősítést is kaptam az Úrtól, ami ez volt: „Isten soha nem szégyenít meg!” Imádkozás után rögtön jeleztem, hogy kaptam egy Igehelyet az Úrtól és megkértem az egyik testvérnőt, hogy olvassa fel. Én is nagy kíváncsisággal vártam, hogy az Úr mit üzen nekünk. Nyugodt voltam, és mosolyogva hallgattam végig a csodálatosan odaillő biztatást: „Azért mondom néktek, amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek!” Márk 11:24
Az Ige elolvasása után, nagyon boldog voltam. Boldog voltam, azért mert Isten engem alkalmasnak talált arra, hogy általam üzenjen a gyülekezetünknek.
Hálás voltam, vagyok, és míg élek leszek Istennek érte. Jó eszköz lenni Isten kezében.
2004. Junius
Dózsa Lajosné