A reggeli imám egy felejthetetlen átéléssel párosult számomra.
Mint mindig, hálát adtam az Úrnak, bocsánatot kértem a bűneim miatt, közbenjártam embertársaimért. ….
Kezeimet széttártam és teljes odaadással mondtam imáimat, amikor lecsukott szemeim előtt megjelent az Úr. Nem teljes életnagyságban, de láttam, hogy kezeit felém ő is kitárta, szinte azt üzente: „Jöjj hozzám”
Hirtelen mellkasomban éreztem a Szent Szellem jelenlétét, dermedten álltam, és szemeimből ömlött a könny. Végül lábaimon nem is tudtam állni le kellett ülnöm.
Ez az érzés sokáig jelen volt. Mikor elcsendesedett bennem minden, elővettem a Bibliámat és kinyitottam. Ez volt olvasható benne: „NEM TUDJÁTOK É, HOGY TI ISTEN TEMPLOMA VAGYTOK, ÉS AZ ISTEN LELKE LAKOZIK BENNETEK.
HA VALAKI ISTEN TEMPLOMÁT MEGRONTJA, MEGRONTJA AZT AZ ISTEN.
MERT ISTENNEK TEMPLOMA SZENT, EZEK VAGYTOK TI” 1 Kor. 3: 16-17
És könnyeim újra eleredtek, és csak folytak, folytak az arcomon végig.
Ő Jézus, a Judabeli Oroszlán!!!!!!!
Óhh Uram, én Istenem!!!!!!! Bárcsak már ott lehetnék melletted!
Dózsa Lajosné