Manapság sokkal nagyobb hangsúlyt kap az életünk, mint bármikor.
Azt hiszem mindenkinek fontos az élete, de manapság, mikor a járvány idején naponta százával halnak meg az emberek, kicsit elgondolkodunk rajta, hogy egyszer ránk is sor kerül. Így mára felértékelődött az ÉLET az emberi gondolkodásban! Persze azért vannak egészségesek is, akik mindennek ellenére szomorúak, életuntak, depressziósok. Miért van ez így? Lehetséges, hogy már ez a több hónapos járványtól való rettegés, vagy az ismeretlen mellékhatással bíró védőoltással kapcsolatos félreértések, a bezártság, a mások megfertőzésétől való félelem, teljesen megzavarja az embereket. Olyan ez, mint egy rossz álom, amiből nagyon szeretnénk már végre felébredni, hiszen meglehetősen igénybe veszi minden erőnket és figyelmünket.
Hasznos és egyben keserű tanácsot kapunk: „Mindenkire úgy kell tekintenünk, mint egy vírushordozóra” - legyen az ez idegen vagy akár családtag vagy ismerős, távol kell magunkat tartani tőle. Mindez pánikban tartja az embereket, hiszen, mint ahogyan nyáron egy heves zivatar esetén, nem tudni, hova csap le a villám, akként nem tudni, hogy mikor találkozunk egy olyan emberrel, aki nekünk adja át a fertőzést.
Én naponta adok hálát azért, mert felébredhetek, este pedig, hogy lefeküdhetek, mert még egészséges vagyok. Hálát adok azért, hogy ÉLEK!
Amikor a családtagjainkkal egy telefonbeszélgetés alkalmával megállapítjuk, hogy már nehezen bírjuk ezt, ami körül vesz bennünket, azonnal eszembe jut, és már mondom is : „HÁLÁT ADOK AZ ÉN DRÁGA JÓ ATYÁMNAK, HOGY ÉLEK”
Emlékszem a nyáron, mikor a járvány egy kicsit csendesedett és az emberek egy kicsit kimozdulhattak otthonról, olyan volt mindenki számára, mintha már fulladoztak volna, és végre vehettek egy hatalmas mély levegőt.
Mindegy ha, ha nem is volt megtakarított pénzük, vagy éppen nem volt a számla még kifizetve, de mentek, hogy elfelejtsék egy kis időre, még a környéket is, ahol hónapokig be voltak zárva.
Talán akkor érezhették az ÉLETÜK értelmét, az életük fontosságát.
Nem tudhatjuk, hogy mi lesz velünk, de egy biztos, hogy egy ember sem rendelkezhet az életünkkel! Mert az Úréi vagyunk!
Isten az Ő egyszülött Fiát adta értünk! Jézus Krisztus vállalta a küldetését, hogy megmentsen mindnyájunkat, hiszen örök szeretettel szeret bennünket.
Nincs egyetlen ember sem, akinek joga lenne az életünkhöz! Egyedül „JÉZUS DRÁGA VÉRE ÁRÁN LETTÜNK MEGVÁLTVA!”
Ennek tudatában, kell élni az életünket! Mert akár élünk akár meg kell halnunk, az Úr lesz a Menedékünk örökkön örökké! Ámen!

Dózsa Lajosné