Egy festőt megkértek arra, hogy rajzolja le a békességet. Nagy sietséggel hozzálátott, hiszen úgy érezte, hogy könnyű dolga van, hamar végezni fog vele. Először rajzolt tengert, rajta hajót, ahol az emberek nyugodtan ültek vagy feküdtek. De amikor készen lett, látta, hogy a képen nem a békesség van, hanem a tétlenség és unalom. Majd rajzolt fákat, virágokat, sok szépet, de a békességet egyik rajz sem tükrözte vissza! Keresésében odáig jutott, hogy Istent kérte, hogy mutassa meg számára a békességet! Közben este lett, és kint nagy vihar kerekedett. Ahogy a festő az ablaknál állt, és nézte a szélben hajladozó fákat, a villámhasította eget; hallotta az ég morajlását, a szél zúgását, az eső zuhogását, észrevett az egyik fa hasadásában egy alvó madarat. Rögtön érezte: ez a békesség! A legnagyobb viharban is nyugodtnak, békésnek maradni!
Könnyű dolog békésnek maradni, amíg süt a nap, csend van körülöttem, minden elsőre sikerü...l, nem bánt meg senki sem, mindenki megértő, de a próbák össztüzében, a támadások idején derül ki, hogy Isten békessége uralkodik-e bennem! Vagy én szítom a békétlenséget magam körül? Mert akkor nagy baj van a szívben! Az igazi békesség csak Istentől kapható!
Az igazság pedig szabadokká tesz. Az igazság keresése Isten Igéje nélkül csak bizonytalan tapogatózás. Milyen jelentéktelen egy gabonaszem és mégis milyen csodálatos erőt, az élet csíráját rejti magában. Vannak csendben működő erők. A növekedő fa is minden zaj nélkül tolja félre a legnehezebb köveket. Ez a képe Isten Igéjének is, a maga rejtett erőivel. Emberi szíveket változtat át úgy, ahogy arra a világ semmiféle erői nem képesek. És mint ahogy a mag sok esztendőn keresztül megőrzi csíraképességét, így Isten igéi is. Sokszor ott vannak mozdulatlanul a szívekben, míg bekövetkeznek azok a feltételek, amelyek között életre kelnek. Az olyan lélek, aki törekszik, közel van Istenhez. 
Mi a szavainkat éppúgy nem tudjuk Igévé tenni, mint ahogy gabonamagot sem tudnánk „gyártani". Az Ige mindig csak adatik nekünk és ha eszközként rendelkezésére bocsátjuk magunkat, akkor rajtunk keresztül megszólal. Ekkor teljesül be az, hogy „aki titeket hallgat, engem hallgat". - Az ilyen Ige nem tér üresen vissza. Mindig talál szíveket, akiket áthat, foglyul ejt és bennük élővé válik. Az Isten igéje teszi ezt és nem a mi ügyeskedéseink és módszereink. Legyünk szabadok a jóra!