Sok ember kereszténységét elnevezhetnénk: „finom kereszténységnek”. Van szép kegyes ruhájuk, előkelő cipőjük, és ezért visszariadnak az út porától. De Krisztus nem olyan ruhát és cipőt adott, amely nem akármilyen útra való. Ott künn a kerítéseknél, a bozótok mellett tövisek is lehetnek, és a sáron is keresztül kell gázolnod. Mit ér akkor a kegyes, túl finom ruhád? Hogyan segítesz embereket kimenteni, ha még a kezedet is sajnálod bepiszkítani? Elmeneküljünk -e Isten iskolájából? Ha megtesszük, akkor elvilágiasodott keresztyének leszünk, akik azt szeretnék, hogy tejjel és mézzel táplálják őket. Ez az édesség azonban megrontja a lelküket, elkényezteti őket, és ha a próbák, nehézségek és nélkülözések jönnek, akkor csődöt mond minden jámborságuk. Ne féljünk a munkától, a sártól, a kereszttől, hanem kövessük Jézust!
„Olvasd”c. vallási folyóirat 1928.04.