Nagy teherautó állt az utcán, körülötte néhány munkásember és egy ládát akartak feltenni az autóra. Megfogták a ládát a szélein, és igyekeznek felhelyezni. Az egyik hangosan mondta: „Egy, kettő, három….fel!” Erőlködés, izzadságcseppek is gyöngyöztek az emberek homlokáról, de a súlyos teher még mindig nem volt az autón. Sokat lármáztak, tanakodnak, de ugyanott voltak vele, mint ahol kezdetben. Egyszer csak mi történt? Ismét számoltak: „Egy, kettő, három…”- És azt láttam, hogy az egyik ember a láda alá állt.
Borzasztó látvány. Az egész teher ezen az egy emberen nyugszik, majd agyonnyomta.
Hirtelen egy-két ember az autóra ugrott és így aztán sikerült a súlyos ládát az autóra helyezni.
Így van ez velünk, emberekkel is. Hála legyen a Jó Istennek, hogy küldött valakit, aki a nyomor, bűn terhe alá állt és úgy hordozta azt. Ez a valaki: Jézus Krisztus. Azért küldte Isten olyan mélyre, szegényes jászolba az egyszülött Fiát, hogy az elveszetteknek és istenteleneknek a testvére legyen. Odaállt a világ súlyos bűnterhe alá magára vette a mindenkit összetipró keresztfát és hordozta engedelmesen, hogy aztán a keresztfára kerüljön. „Az embernek fia azért jött, hogy szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért.”