Egy fiú és egy lány nagyon szerették egymást, de egy napon valami történt. A lány egy evangelizáció alkalmával olyan mélyen hitet kapott a szívébe, hogy a barátja hiába akarta visszatéríteni, nem sikerült. A keményszívű fiú nagyon szerette a lányt, de nem akarta Istent az életébe, ezért írt neki egy üzenetet: „Én is azt hittem, hogy közös a jövőnk, de mi nem egy világból valók vagyunk.”
Miután a lány elolvasta az üzenetet, nagyon szomorú lett, és elpanaszolta az Úrnak. Az Úr válaszolt is a lánynak: Az én világom, nem e világból való./ János evang.18:30/
Az Igét elolvasva hosszasan gondolkodott a lány, és miután megértette, hogy ettől szebbet nem is mondhatott volna neki Isten, teljes békesség költözött a szívébe. Tudta, hogy a hitével kap egy örök életet a Mennyben, a földön pedig olyan társat, aki nem eldobja, hanem támasza lesz a hitben. És hite beigazolódott, mert valóban Isten adott neki egy keresztyén fiút, akivel együtt szolgálhatták Istent.