Olvassátok el a következő a történetet, és gondolkodjatok el rajta, hogy ma nem -e élünk át hasonló helyzeteket?
Történt egy napon, hogy két asszony jött Salamonhoz. Mindketten egy kisgyermeket tartottak a karjukban. Az egyik asszony gyermeke halott volt, a másiké élt. Mind a két asszony azt állította, hogy övé az élő gyermek.
Salamon azt parancsolta, az ott álló őrnek, hogy: „Vágd ketté a gyermeket!” Az egyik fele legyen az egyik asszonyé, a másik fele legyen a másiké!” Az egyik asszony fájdalmasan kiáltott fel: „Ne! Kérlek, ne ölesd meg a gyermeket! Inkább legyen az övé a gyermek, csak maradjon életben!”
A másik asszony azonban így szólt:„Igazad van király,Vágjátok csak ketté a gyermeket, akkor legalább egyikünké sem lesz!” Salamon azt mondta az őrnek:„ Add az első asszonynak a gyermeket, mert csak egy igazi édesanya tud igy szólni!”(I Királyok 3:16-28)
Biztos vagyok benne, hogy néhány percre elgondolkodtok ezen a történeten. Talán nem is Salamon bölcsességén - bár az is nagyon fontos - hanem inkább azon, hogy volt -e hasonló dolog az életed során? Vagy éppen most vagy abban a helyzetben, mikor a szívedhez legközelebb álló dolgot akarják tőled elvenni?
Csak az tud valakihez, vagy valamihez ragaszkodni, ha érzelmi szálak kötik hozzá, és tett is érte valamit. Ilyen volt ez az édesanya is, aki lemondott a saját gyermekéről, mert abban a helyzetben csak úgy tudta a gyermeke életét megmenteni. És az egészben a kulcs, ez a mondat: a ragaszkodásomról lemondani, hogy a másiknak jobb legyen!
Megpróbáltál már valamiről lemondani, ami számodra veszteség volt, de a másik számára az életet jelentette?Ismerek egy édesanyát, akinek saját gyermeke nem lehetett, ezért hozott ki magának egy pici kislányt az intézetből. Nagyon szerette, amit tudott mindent megadott neki, és hacsak tehette együtt volt vele. Hitetlen lévén, azt gondolta, hogy a gyermekre csak ő tud vigyázni és így semmi baja nem eshet. Aztán a gyermek elkezdett növekedni, óvodás, majd iskolás lett és eljött a tovább tanulás ideje. Mivel vidéken élnek, a kislánynak egy közeli nagyvárosban választottak egy jó nevű iskolát. A szülő-gyermek szoros kapcsolatának megszakadása, váltotta ki bennem a kérdést, mikor néhány hónap múlva az anyukával találkoztam: Hogy bírod? – kérdeztem. És a válasza ez volt „Nagyon nehéz megszokni, hogy nincs itthon minden nap, de muszáj beletörődni.” Sőt azt beszélgették már, hogy a kislány tanulmányainak befejezése után, ha ott fog munkát találni azt is elfogadják. A kislány „életéért”lemond arról a boldogságról, amit átélhetne, ha mindig ott lehetne körülötte!
Azt hiszem nagyon sok édesanya, elmondhatja azt, hogy a gyermeke boldogulásáért, lemond a saját boldogságáról!
E kis rövidke keresztyéntörténetet, lehetett volna más szempont szerint is vizsgálni, hisz a Salamon bölcsességből fakadó döntés, a halott gyermek anyjának viselkedése éppen olyan kiértékelést pozitív illetve negatív elemzést érdemelt volna. Én azonban az élő gyermek édesanyjával tudtam azonosulni, és biztatlak titeket is az anyai lemondás fontosságáról, ha az a másik javára szolgál.
Írta: Dózsa Lajosné