Az történt ugyanis, hogy egy 102 versből álló verseskötetet szerettem volna megjelentetni, és a lányommal elkezdtük összeállítani a verseket. Miután elkészültünk a rendszerezéssel, Könyvkiadót próbáltam találni.
Elsőként az Egyházunkat kerestem meg, amelytől tanácsot reméltem a könyvkiadással kapcsolatosan, de sajnos nem így történt. Leterheltségükre hivatkozva elutasítottak.
Majd megkerestem egy Kiadót, akinél Antológiában már 3 novellám megjelent, és ők teljesen pozitívan álltak hozzám. A könyvkiadással kapcsolatos részletes tájékoztatót adtak, és annak segítségével, minden bennem lévő kérdésre választ kaptam. A gond csak az volt, hogy ők grafikát nem vállaltak, de kaptam tőlük egy címet, ahol megoldódhat ez a gondom.
Felvettem a kapcsolatot a Grafikussal, leírtam neki az elképzelésemet, és árajánlatot kértem tőle. Rövid időn belül meg is kaptam a választ, melyben közölte az összeget, amennyiért el tudná vállalni. Én csak ültem a gép előtt, és néhányszor megszámoltam a nullákat, ami a 7-es szám után állt. Ekkor szép csendesen elkezdtem számolni, és megállapítottam, hogy ezt én nem tudom kifizetni.
Évek óta a gyermekeimtől kapott pénzeket a könyvkiadásra gyűjtöttem össze, de nem gondoltam, hogy a grafikus munka plusz költség lesz. Miután eleget tépelődtem a helyzeten, válaszoltam a grafikusnak. Őszintén leírtam, hogy az elképzelésemtől elállok, mivel ezt az összeget nem tudom megfizetni. Úgy érzem ingyen kaptam, nem akarok nyerészkedni rajta, sem dicsekedni véle, csupán nem akarom a zsebemben tartani, hanem keresztyén testvéreim elé szeretném tárni.
Egész éjjel csak hánykolódtam, nem tudtam elaludni, mély nyomot hagyott bennem.
Másnap reggel választ kaptam a Grafikustól, melyben azt kérdezte: Mennyi az az összeg, amit szánni tudok rá? Soha nem szokott engedni az árakból, ebből rendszert nem akar csinálni, de ez egy különleges eset. Én csak ültem az asztalnál, könnyeim hulltak, és imádkozni kezdtem. Éreztem, hogy az Úr közbe járt : „Mert rólam van szó” – igen, volt egy fél óra is, míg az asztalnál ülve, hálával a szívemben imádkoztam. Tiszta volt előttem, hogy az Úr hozta elém ezt a Grafikust, aki megértette a valóságot! Meggyőzte Őt a Szent Szellem. Volt benne könyörületesség, ami sok hívőben nincs.
És akkor megírtam azt az összeget, amennyit a grafikára ki tudok fizetni, a könyvkiadás mellett. Majd újra írt, de tapintatosságból nem beszélt arról, hogy elvállalja -e a munkát, hanem szépen elkezdte tervezni a borítót, ami valóságban áldás lett számomra. Mivel már a külső borító tükrözi a versek üzeneteit. Nagyon boldog voltam.
Végül még az is kiderült, hogy nem csak keresztyén, hanem Ő is ahhoz az Egyházhoz tartozik, amelyikhez én.
Számomra, amit igazán mond ez a történet: Nem az a fontos, hogy keresztyén, még az sem, hogy ahhoz az Egyházhoz tartozik, amelyikhez én, hisz annyi keresztyénben csalódunk, annyi Egyház csak saját dolgait látja szemei előtt, hanem az a fontos: Ő egy eszköz volt az Úr kezében! Egy olyan eszköz, akit tudott használni az Ő terve szerint! Egy eszköz, mint Filep, aki engedelmes volt az angyal kérésére, és elindult arra az útra, ahol a Komornyik ment hazafelé a templomból. Filep, aki a lélek hangjának engedelmeskedve, felült a szekérre, hogy elmagyarázza az Ézsaiás történetét.
Ő egy olyan keresztyén, aki meghallja a szegény kiáltását, akit majd meghallgat az Úr is, ha ő kiált felé.
Azt gondolom mindannyian megtapasztaltátok már, mikor a munkátokon az Úr áldása volt, mikor talán ismeretlen embereket is felhasznált cél érdekében.
Tudom, hogy e verseskötet Isten akarata volt, hogy megjelenjen mások örömére, az Úr iránti szeretet továbbadására. És köszönöm ennek az engedelmes szívű testvéremnek, hogy színvonalas, művészi munkája rajta lehet a könyv borítóján!