Boldogan osztjuk meg bizonyságainkat másokkal, mert az mind azt árulja el, hogy az Úr nem felejtkezik meg rólunk sohasem. Ilyen a következő néhány bizonyság, amit egyik testvérem mondott el:
-„Munkahelyemen, éppen délutánosak voltunk, mikor az egyik munkatársam sírva panaszolta, hogy elhagyta a fizetését. A pénz benne volt a pénztárcájában, és valószínű kiesett a kabátjából. Már mindenütt körbe néztem, de nem találom sehol - mondta.” Én vígasztaltam, hogy ne keseregjen, valószínű meg lesz az, csak a sötétben nem lehet már látni. Mivel én keresztyén vagyok, és többször megtapasztaltam a csodákat, ezért elkezdtem imádkozni az Úrhoz. Bíztam benne, hogy reggel megtaláljuk a pénztárcát.
És valóban, ahogy világosodott, elindultunk a munkatársammal az udvaron keresni, és a kapu körül meg is találtuk a pénztárcáját. Mindketten boldogok voltunk, ő a pénznek örült meg, én meg annak, hogy az Úr most sem hagyott cserbe, meghallgatta az imámat.
-„Történt egyszer, hogy hazafele menet elhagytam a kulcscsomómat, amin rajta volt a lakás kulcsa is. Természetesen nem tudtam bemenni, ezért megfordultam, és azon az úton, amelyiken, kerékpárral járok, el kezdtem visszamenni. Igaz nem volt kellemes egy éjszakai műszak után, de kénytelen voltam. Nem gondoltam semmire, hogy a kulcs meglesz e vagy sem, csak mentem a város egyik legforgalmasabb útján. Egyszer csak a piros lámpánál meg kellett állni, lepillantottam a kőre, és pontosan előttem ott volt az elveszett kulcscsomóm! Örömmel vettem fel, és hazáig boldogan adtam hálát az Úrnak. Számomra ez egy nagy csoda volt, mert éppen ott kellett megállni a lámpánál, ahol a kulcsom volt. Csak le kellett hajolnom érte! Dicsőség az Úrnak érte!”
-„Gyógyszeres táska: Még menyasszonyom volt a feleségem, amikor egyszer sétálva mentünk a buszváróig. Ott megpillantottunk egy táskát, ami egymagába hevert a földön. Felvettük, és kinyitottuk, hogy találunk e benne valami nevet, vagy telefonszámot. A táskában gyógyszerek voltak, és találtunk egy telefonszámot is ,amit felhívtunk, hogy megkérdezzük, ismeri e a táska tulajdonosát? Megbeszéltük, hogy érte jön a táskáért egy megbeszélt időben. Meg is érkezett a férfi és belenyúlt a táskába, és azt kérdezte? Hogy nem találtunk e benne 6 vagy 8 ezer ft-t? Mondtuk, hogy nem.
Kicsit rosszul esett a bizalmatlanság, de az Úr adta a szavakat a számba: Ha mi elvettük volna a pénzt, akkor valószínű nem hívtuk volna fel telefonon, hogy visszaadjuk a táskát, hanem elmentük volna mellette tovább. Lehet, igaza volt a férfinak, mert lehetett benne pénz, mielőtt mi megtaláltuk a táskát, csak valaki kivette, és a táskát otthagyta. Nem tudom. Abban viszont biztosak voltunk, hogy nem mi voltunk azok.”