A bizonyságom, ami mostanra teljesedett ki egy évvel ezelőtt kezdődött.
Az egyetemen II. éves hallgató voltam, és az egyik vizsgám, a makroökonómia nem sikerült. Mint mindennek, ennek is megvolt az oka. Abban az időben egy kicsit távol kerültem Istentől, és ez figyelmeztetés volt a számomra. Tudtam, hogy nélküle nem tudom végig csinálni.
Akkor mikor nem sikerült ez a vizsga kissé megijedtem, mert a ráépülő tárgyak alapján - akkor még úgy tudtam, - hogy e tantárgy miatt csúszhatok akár egy évet is. Időközben azonban kiderült, hogy eltörölték azt, hogy a makro előfeltétele legyen a másik tárgynak. Már ebben megláttam Isten kezét, hiszen nem szokták az ilyet csak úgy eltörölni.
Ez alatt az idő alatt sikerült újra igazán közel, sőt talán még közelebb kerülnöm Istenhez. Sok mindent kaptam Tőle, sok mindent megértettem az életem felől, sok mindent tanulhattam ez alatt az egy év alatt.
Ahogy közeledett az újabb vizsga időpontja ebből a tárgyból, készültem ugyan rá, de belül félelmet is éreztem. Most igazán fontos volt a számomra, hogy sikerüljön ez a tárgy. Tudtam, hogy ez csak úgy lesz meg, ha folyamatos, szoros kapcsolatban járok az Úrral minden nap. Tudtam, hogy a saját erőm kevés ehhez, és hogy tanulhatok akármennyit is, ha Isten nincs ott velem, akkor nem fog menni.
Arra vágytam, amit év végén meg is fogalmaztam az Úrnak, hogy máshogy kezdődjön ez az év.
Év elején ezt az igét kaptam az Úrtól:
„Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!” Zsolt. 126 : 5 - 6
Tudtam, hogy ezt üzeni az Úr, és akkor mélyen a szívembe véstem ezt az igét. De ahogy közeledett a vizsga időpontja, január 13.-a kicsit újból megrendültem. Elmentem a vizsgára, és mikor kijöttem, újból reménykedtem, hogy hátha most sikerült.
A vizsga utáni nap még nem volt meg az eredmény. Este kicsit nyugtalan is voltam miatta, de azon az éjszakán azt álmodtam, hogy sikerült a vizsgám. Másnap amikor felkeltem, már nem volt bennem kétség. Tudtam, hogy az álmot az Úrtól kaptam, hogy megnyugtasson. Biztos voltam benne, hogy sikerült. És aznap délutánra fel is rakták az eredményt.
És igen, valóban sikerült! Kimondhatatlan hálát érzek a szívemben még most is. Talán nem tűnik nagy bizonyságnak, de nekem nagyon sokat jelentett.
Ha emberileg el is hibázunk valamit, Isten helyre tudja hozni. És én átélhettem ezt a helyreállítást az életemben, ami egy csoda.

Jámbor Szilvia