A napokban az Úr a megváltás gondolatát hozta fel a szívemben, és napról napra kibontotta előttem. Egy nagyon fontos dologra világított rá, ami nélkül nem érthetjük meg Jézus Krisztus értünk való kereszthalálát.
Ez a dolog pedig az, hogy tudnunk kell elismerni magunkról, hogy bűnösök vagyunk, és tudnunk kell annak a következményeit is felvállalni. Míg valakinek szívében nem tudatosul, hogy mennyire bűnös ember, addig nem tudja Jézus Krisztus véráldozatát megérteni. Ha valaki nem tartja magát bűnösnek, akkor nem is értheti, hogy Jézusnak miért kellett ő érte is meghalni? És így nem tudhatja teljességben szíve trónjára ültetni Őt.
Ha viszont a bűn súlya rád terhelődik, és megérted, hogy a bűneid miatt pokolra jutsz, de valaki kifizette a bűneid miatt a fizetséget, akkor tudod igazán a szíved trónusára ültetni az Urat. Akkor igazán tudsz hálakönnyeket ejteni a megváltásodért!
Egyszer azt kérdezte egy fiatal testvérem, hogy az öregek miért sírnak imádkozás alatt?
Kedves fiatal testvérem, az, aki imádat alatt csorduló könnyekkel szemében köszöni meg a megváltás örömét, az már tudja, mivel tartozik az Úrnak a véráldozatért. És ez nem a kortól, hanem attól függ, hogy valaki belátja-e a bűnös mivoltát!
Azt mondja az Ige, hogy a fejünkről egy hajszál sem hullhat le, amiről Ő ne tudna, akkor a legfontosabbat ne tanítaná meg az övéivel?
Fogadjuk el az Ő tanításait, hisz láthatjuk, hogy Ő már bizonyított a mi számunkra.. A bűneink felvállalása és átadása Jézusnak pedig a mi feladatunk. A keskeny út ki van taposva előttünk, a nehéz csomagjainkat apránként hagyjuk el magunktól, figyeljük meg, sokkal egyszerűbb nélkülük menni az Úr után!