Csúfolkodásnak hangzik ez a cím, és mellette egy kép, ahol az asszony a sodrófával veri a férjét. Pedig nem akar az lenni, hanem inkább figyelmeztetés arra, hogy egy családban se forduljon elő olyan jelenet, mint amit a képen láthatunk. Zuhan a csizmahúzó, repül a palacsintasütő, éles szitkok hangzanak a felindult asszony ajkáról, a menekülő férj után, aki nyakába húzza a fejét, és siet ki a sötét éjszakába. Hová megy? Ki tudja? Talán ő sem.
Tegyük fel a kérdést, hogy az ilyen családi jeleneteknek ki az oka?
A férj, aki elissza a keresetét, aki nem dolgozik? Aki csak akkor megy haza, ha már nem tud a lábán megállni, vagy ha elfogyott a pénze? Aki a család otthoni melegét, meghitt bizalmasságát még talán soha nem élvezte, és így az egyedüli örömét a kocsmában tölti? Hasonló indulatú társaságban leli meg minden boldogságát?
Vagy az asszony az oka az ilyen jeleneteknek? Aki nem tud uralkodni a nyelvén, hanem állandóan szidja a férjét, aki piszkosan rendezetlenül tartja az otthonát? Az asszony -e, aki többet van a szomszédságban, mint az otthonában? Aki jobban tudja a szomszédok helyzetét, mint azt, hogy hány lyukas zoknit és elveszett gombot kell felvarrni? Az asszony, aki soha egy jó szót, egy szerető elismerést nem kapott még a férjétől?
Az ok mindkettőben rejlik. A Szentírás így állapítja meg röviden, tömören a házasélet törvényeit: „Egymás terhét hordozzátok.”(Gal.6:2)
A házaséletben a férfiú és a nő kiegészítik egymást. Egyik az erő, a másik a szeretet. Egyik a fundamentum, másik az épület. Egyik a gyökér, a másik a fa. Egymás nélkül nem létezhet család! Mindezekből következik, hogy meg kell tagadni önmagukat, együttesen kell cselekedni, egymást kiegészítve építeni a családi otthont. Tekintettel arra, hogy a testies indulatok megbízhatatlanok, a szépség elmúlik, az erő elfogy, így a családi békesség egyetlen szilárd alapja csakis Isten lehet. Ha Isten Igéjének ereje tölti be a férfiú és a nő szívét, akkor egyik sem fog visszaélni a másikkal. Akkor
nem egymás kárára, hanem egymás örömére cselekszenek.
Akkor nem gondolja a férj, mikor (patkol) már el a beteges asszony, vagy ugyanezt gondolhatja férjéről a feleség.
A családi életet a Mindenható Isten rendelte el, és ez olyan szép és nemes. A helyes családi életben nélkülözhetetlen a Bibliaolvasás.
Az Istenfélő családban nevelkedett gyermekek tudják, hogy a megöregedett szülőket gondviselni kell, míg az Istentelen családban, kidobják őket.
A család a társadalom alapja. A családokból tevődik össze a nép, ezért végtelenül fontos, hogy a magyar családok otthonában, ne legyenek káromkodások, per-patvarok, hanem békesség honoljon.
Tőlünk függ, hogy milyen a családi életünk. Alkothatjuk széppé, kívánatossá, de leránthatjuk állati színvonalra. Akarsz -e otthon lenni a családodban, vagy menekülsz onnan, csupán tőled függ!
Minden nap vedd kezedbe Isten Igéjét, és meglátod, békesség költözik az otthonodba.