"Kedve Anita! Én a héten sokat gondoltam Rád, és sírtam érted, mert nagyon hiányzol nekem.
Ahogy most szombaton se volt alkalom, és vasárnap sem, olyankor sokat sírok, mert nem láthatlak téged. Amit kaptam Kati nénitől, ha arra ránézek, mindig te és Kati néni jut eszembe.
Azt is tudom, hogy ha Te nem vagy velem, de az Úr mindig velem van. Sokszor az iskolában egyedül érzem magam, de az Úrhoz mindig szólhatok.
Képzeld el, ahogy vasárnap nem volt alkalom, de én otthon imádkoztam az Úrhoz, hogy áldjon meg Tégedet, és Kati nénit és bárki mást.
Éneklek, amit tudok, és olvasom a Mai Igét.
Ezt a levelet könnyes szemmel írtam meg!
Isten szeret!!!"

2012.02.07.

A levél nem nekem íródott, de eljutott hozzám is. Engedjétek meg, hogy néhány gondolatot fűzzek hozzá: Gyülekezetünkbe kisöccsével 3 éve jár ez a kislány, néhány hónapja pedig első osztályos kishúgát is hozza magával.
A gyerekek hitetlen szülők gyermekei, de ők megtalálták a gyülekezetünkben azt a szeretetet, amire vágytak. Sőt most már felnőtteket megszégyenítően halmoznak el bennünket Istentől kapott végtelen nagy szeretetükkel. Ildikó, aki a levelet írta, nagyon szereti a lányomat. Mikor hozzánk került, már akkor kiválasztotta, megszerette, és utánozta. Akkor még a hit számára ismeretlen volt, de a dicsőítés alatt végig állt és énekelt, sőt a kis kezét felemelte. Emlékszek rá, hogy egyszer, mikor előttem ültek, imádkozás alatt kitártam a két kezem a két gyermek felett, és kértem Istent, hogy érintse meg az Ő szívüket. És Isten az Ő szívüket valóban elpecsételte magának. Hűségesen járnak a gyermekórára, és vasárnap a nagy alkalomra. Szépen végigülik az alkalmat, és figyelnek. Ildikó arra kérte a Gyülekezet vezetőt, hogy adjon neki szolgálatot, amit szívesen elvégez. Mosolyogtunk rajta, de a kislány valóban elvégzi a feladatát. Ő kapcsolja be és ki a mosdóban a kézmelegítőt, minden alkalom előtt egy friss pohár vizet tesz a szolgáló elé. Felment a gyülekezet udvarán lévő virágos ágyat kigyomlálni, és szívesen segít takarítani is.
Ha az alkalom elmarad valami rendkívüli ok miatt, akkor nagyon szomorú, és sír.  Ekkor írta ezt a kis levelet is. A világi közegben (az iskolában és az otthonukban) nem érzi jól magát. Vágyik az Úr gyermekei közé.
Ez a kis levél azonban elárulta azt is, hogy a hitben előre haladt ez a gyermek, mert már tudja, hogy Isten mindig ott van mellette. Ha gyülekezeti testvérek, (Anita) nem lehet mellette, de az Úr ott van mindig vele.
Elgondolkodok azon, hogy vannak testvérek, akik éveken keresztül eljárnak a gyülekezetbe, anélkül hogy egyetlen kis szolgálatot elvállalnának, mert ők csak szokásból jönnek. És itt van ez a gyermek 6. osztályosan, aki már nem érzi jól magát a világban. Odaszánja magát Isten szolgálatába. Köszönjük Neked Uram ezt a kislányt!