Miután megtértem, az Úr már az elején rám árasztotta az szellemi ajándékait, ami nagy örömet jelentett számomra. Tudtam, hogy nem zsebben kell tartanom, hanem szolgálni vele, és ez nagyon hamar is el is jött.
Egyik délután pihengettem egy kicsit, mikor egy fura álmom volt.
Azt álmodtam, hogy feküdtem az ágyon, és fölöttem egy keselyű, ragadozó madár keringett, miközben hallottam a kijelentést, ami így szólt: „Mondd meg XY-szolgálónak, hogy hagyja abba a vállalkozását, jobban szánja oda magát az Isten szolgálatába, különben nagy baj vár reá!”
Mint hívő, tudatában voltam annak, hogy az Úr kijelentése igaz, és kérését teljesíteni kell. Egyetlen pillanat alatt felkeltem, telefonon felhívtam az illető testvért, és átadtam neki Isten üzenetét.
A szolgáló testvérem, ahogy végighallgatott, azt mondta: „Nekem ne beszéljen egy ilyen mezei egér!” Megdöbbentem a hasonlaton, de csak annyit mondtam, hogy az Úr ezt üzeni neked testvérem.
Eltelt néhány hónap, és gyülekezetükben éppen egy vendég szolgáló hirdette Isten Igéjét, a végén pedig imádkozásra előrehívás volt.
Én is sorba álltam, és vártam, hogy Isten mit üzen nekem a szolgálón keresztül?
Mikor rám került a sor, a testvérem, aki értem imádkozott, megfogta mind a két kezem, és azt mondta: „A te kezed beteg, mind a kettő, de én most imádkozok a gyógyulásodért. Meg fog gyógyulni mind a két kezed, bár időnként a sátán kísérteni fog téged, azt mondja, hogy nem gyógyult meg, de te ezt ne hidd el, mert te meggyógyultál. Tudjad, hogy Jézus meggyógyított téged.
Most pedig azt mondom, hogy az Úr kardot adott a te szádba, hogy harcolj vele minden ellenség ellen. A sátán ellen, de vigyázz másra ne használd!”
Abban a pillanatban tudtam, hogy imaharcra hívott el az Úr, ezt viszont nem csak én hallottam, hanem az a szolgáló testvér is, aki nem fogadta el Isten üzenetét, ugyanis ő is ott segédkezett az imádkozásban.
Mikor elhangzott a mondat, hogy elhív az Úr, abban percben a testvérünk elengedte a vállamat, és keresztülvágva a tömegen ott hagyott bennünket a szolgálóval.
Valószínű, hogy megértette, mégis igaz volt az üzenet, amit átadtam neki néhány hónapja.
Aztán eltelt ismét néhány hónap, és döbbenve hallottuk, hogy az illető szolgáló testvért teljesen levitte az Isten útjáról a sátán, és a vállalkozása miatt, nagy bajba került.
Megértettem, hogy nem fogadta a figyelmeztetést, amit az Úr küldött általam, és ennek jött el a büntetés ideje.
Testvérünk nagyon mélyre sodródott, elhagyta a gyülekezetet, és kemény napok vártak rá.

Kedves Testvéreim! A megtörtént példából tanulva, fogadjuk el, ha bárki is odajön hozzánk és azt mondja: „Isten üzent neked” Az Úr bárki által üzenhet nekünk, nincs jogunk azt felülbírálni.
Ha mi nem hisszük el az üzenetet, Szent Lélek káromlást teszünk, ha viszont ő nem mond igazat, akkor ő fog büntetést kapni.