Amikor azt a szót halljuk, hogy „hitetlenség”, akkor az jut az eszünkbe, hogy valaki nem hisz Istenben. Valójában ezt is jelenti, hisz beszédünkben használjuk ezt a szót, hogy „hitetlen ember”.
Azonban kevesen gondolnak arra az egyszerű, de mégis súlyos bűnre, amikor valaki a gondjait nem az Isten kezébe teszi le, hanem maga szenvedi végig, legtöbbször eredménytelenül. Magunk akarjuk a gondokat megoldani, pedig csak annyit kellene tennünk, hogy leboruljunk az Úr előtt és imádkozzunk.  Na, itt van a baj! Sokszor beszélünk arról, hogy Isten hibátlanul oldja meg a problémáinkat, de a gyakorlatban mindig először magunk próbálkozunk. Sajnos! De nézzünk szembe a tényekkel, ez hitetlenség. Tulajdonképpen nem azért mert esetleg végiggondolva nem bíztunk Istenben, hanem ösztönszerűen magunk akartuk elvégezni. Magunkban bízunk teljesen.
Egy kirándulás alkalmával összefutottam egy fiatalemberrel, akinek Istenről tettem bizonyságot, ő viszont felhúzta az inge ujját és mutatta az izmait, annak jeléül, hogy ő ebben bízik. A beszélgetést folytatva, elmesélte, hogy bizony a térdeiben a porcok meg vannak kopva, és lehet, hogy műteni sem tudják az orvosok. A beszélgetés végén elfogadta a felajánlott kis Bibliát, talán mégis az én bizonyságom erősebbnek bizonyult?
Sorolhatnék számtalan példát az emberi büszkeségre, önbizalomra, de ez mind csak szó, mert az igazi erő, és megoldás az Istennél van.
Amint látjuk, az ember, az Alkotójától le akar szakadni, ezt a világ jól tükrözi. A hitetlenség távol tartja őket a Teremtőjüktől.
Mi viszont keresztyének, akik hisszük és valljuk a Jézus Krisztust a mi személyes Megváltónknak, ne azzal bukjunk el, hogy más területen meg nincs hitünk Istenben!
Egy keresztyén ember, aki mindig azért sír, hogy beteg, hogy nincs pénze, stb. attól már nem kell megkérdezni, hogy milyen kapcsolatban vagy az Istennel? Mennyire bízol benne? Milyen a te hited Istenben? Hiszen ezt már elárulja a viselkedése.
Egy keresztyén ember lámpás legyen mások számára, hogy világítson.
Akkor nem lehet gond azt mondani: „köszönöm jól vagyok”, vagy „igaz most beteg vagyok, de tudom az Isten meggyógyít engem”, és nem azt tanácsolni: „Hogy bízzál az orvosokban!”- amint egy magát keresztyénnek valló hölgy tette.
Vizsgáljuk meg életünk minden területét, és tegyük csak le bátran a további sorsunkat annak a kezébe, aki a legjobban szeret minket! Aki nem csak beszél róla, hanem bizonyított is nekünk.
Ezen túl a gondjaiddal ne a szomszédba, a családhoz menj, hanem ahhoz, Aki igazán megoldást ad mindenre.
És Jézus felelvén: „Legyen hitetek Istenben” (Márk 11:22)