Egy fiatalemberről szól a történet, aki soha nem ismerhette meg Istent. Ez a fiú elvált szülők gyermeke, aki nem tudta elfogadni a mostoháját. A fiatalok züllött szórakozásában kereste a boldogságát, de hiába. Egyszer megismerkedett egy lánnyal, és ez a lány számára a mindent jelentette. Azt hitte, megtalálta az igaz kivezető utat a nyomorúságából. Boldogsága azonban elég hamar megszakadt, ugyanis a lány elhagyta őt. Teljesen kilátástalannak tűnt a további élete, fájdalmát, gondolatait sétálgatással próbálta elterelni. Egyszer csak arra figyelt fel, hogy a szemközti házból egy 20 főnyi fiatal csoport jött ki, és még a kapuban megállva köszöntötték egymást: „Az áldjon meg az Úr! Békesség!”. Szemük ragyogott, nevetgélve indultak útjukra. – „Igen, én is ilyen akarok lenni. Ők igazán élnek.” – gondolta a fiatalember, el is határozta, hogy rövid időn belül felkeresi őket. Békességben sétált tovább a buszhoz. Mindig fel szokott szállni a 12-es buszra, azonban most mégsem azzal akart menni. Miután elindult a busz, egy fiatalember lélekszakadva futott a busz után, de a sofőr nem állt meg. A buszról lekésett fiatalember igen csúnyán káromkodni kezdett. Néha ő is szokott, de ezek a csúnya szavak most különösen bántották a fülét. Egy pillantást vetett a káromkodó fiatalemberre, és felismerte benne azt, akit nemrégen látott a boldog csoport tagjaként kijönni abból a bizonyos házból. Nem akarta elhinni, hogy ugyanazt az embert látja. „Hát az ők örömük is csak ugyanolyan pillanatnyi fellángolás? Számukra is csak pár délelőtti óra felhőtlen és békés? Semmivel sem gazdagabbak és boldogabbak másoknál?” – ezek a gondolatok törtek fel benne.
    A történtek után az eddiginél is mélyebb pontra került. Most, amikor úgy érezte, hogy talált egy kapaszkodót, most ennek is vége… Búcsúlevelet írt, és öngyilkos lett.    
Kedves Testvérem! Vajon hány ember lelke nem menekült meg értem és érted? Hány életet menthetnénk meg, ha nem csak a gyülekezetben éreznénk jól magunkat, ha példával járnánk a hétköznapokban? Ha tudnánk világítani a sötétben… Ha nem hamisan mutatnánk be Krisztust… talán lelkeket menthetnénk meg. Kezdjük el felülvizsgálni magunkat! Próbáljunk meg nem csak ott viselkedni, ahol egyébként is kell, hanem ott is példával járni, ahol hitetlenek látják. Tedd ezt, hogy te is boldogabb lehess!

„Hogy valakinek a lelkében ott él-e az Isteni szeretet lángja, észreveszem szavaiból, nem amikor Istenről beszél, hanem amikor a földi dolgokról.” Simone Weil